Fenyőharaszt Kastélyszálló Verseg ^★★★★

A külömbség szinte csak annyi, hogy itt egyszínűre vannak festve a falak. A kinti terasz fölé (ahol a disznóvágás zajlik) tavaly óta tető került, ami most nagyon jól jött, mert csepergett az eső. Megint nagyon jól éreztük magunk, jövőre újra jövünk. :)

A háború után elhanyagolt, romossá vált épületet 1987-ben egy vállalat kezdeményezésére újították fel, 1994 óta üzemeltetik kastélyszállóként. A tulajdonos-üzemeltetők elég profin kitalálták a marketinget, többféle speciális program csomagajánlatuk van. Kedvelt esküvői helyszín, ottjártunkkor is éppen zajlott a készülődés a főépület teraszán és kertjében. Téli hónapokban disznóvágásokat szerveznek, élő cigányzenével. Cégeknek off-site csapatépítéseket tartanak egész évben. A gyerekes családok részére a melléképületben családi apartmanokat alakítottak ki, ők elsősorban nyáron, hosszú hétvégékre és iskolai szünetekben érkeznek. Erdei sétányon közelíthető meg a szabadtéri medence, mely körül napozóágyak is találhatóak. A főépület pincéjében kis beltéri medence és wellness található, ezt hamarosan fel fogják újítani, bővítik. Az étterem kitűnő, finomak voltak az ételek. Az étteremnek hangulatos terasza is van a kastély oldalában. A földszinti szobák korhű berendezésűek (cserépkályha, színes falikárpit), míg a tetőtéri és az apartmanszobák egyszerű, praktikus, modern típusúak. Nagyon kellemes, barátságos, szimpatikus hely, kitűnő, készséges személyzettel.

Mindenki nagyon kedves volt a gyerekekkel is, a kemencés ételek, a kakaós csiga készítés, arcfestés, kürtős kalács készítés mind-mind nagy élményt jelentettek. A park csodálatos, mintha egy kis erdőben sétálna az ember. Lehet, hogy még jövőre is visszamegyünk!

A szállással kapcsolatban, azon kívül, hogy a sógorom kiszúrt egy pókot a plafonon, talán az adhat említésre még okot, hogy nagyobb hűtő is elkelne a szobákban nyári hónapokban. . . Az elhelyezkedésről csak annyit, hogy ez a hely "nyugalom szigete", a dohányosok viszont ügyeljenek arra, hogy mindig legyen valaki aki el tud ugrani autóval dohányboltba, mert a közelben ilyen nincs. Összességében ez egy szuper kastélyszálló, mindenkinek bátran ajánlom! Ami még fontos, hogy van játszótér, és saját kis állatfarm is, amit bárki megtekinthet.

Hazafelé ugyanezen az úton (nem volt jobb az út) arról beszélgettünk, hogy legközelebb mikor jövünk, és kit hívunk magunkkal, erre a csodálatos helyre, és programra. Gyönyörű hóesésben érkeztünk, a szálloda szép, a szobák, fűrdőszobák jól felszereltek, tágasak, tiszták. A fogadtatás kitűnő, a személyzet nagyon kedves, segítőkész, mintha régi ismerősök lettünk volna, pedig soha nem is hallottunk erről a helyről. Pogácsás, forraltboros, forró teás fogadás érkezéskor, ahol azonnal meg lehet ismerkedni a többi vendéggel. Már az is fantasztikus volt, hogy az érkezés előtti napon telefonon felhívtak, tudnak e segíteni az érkezéssel kapcsolatbaan, s van e köztünk ételallergiás. A disznóölés napján a program fergeteges. Reggel fél 8-tól, este 9-ig, minden, amit el lehet képzelni. Élő cigányzene, ételek, italok kívánság szerint. Aki a disznóvágásban segítene, azt is megteheti. Minden kívánságot azonnal teljesít a személyzet, miközben a vendégnek úgy tűnik, hogy ők (személyzet) is jól érzik magukat. (remélem nem csak úgy tűnik :) ) Finom pogácsák, kemencében sült kenyerek, svédasztalos reggeli, ebéd, vacsora. Az ételek finomak, háziasak. A benevezett csapatoknak a kolbásztöltő verseny, s annak kiértékelése is hangulatos, szuper. Csak jót tudok írni. Voltam már ettől "szebben" berendezett kastélyszállóban (swarovski csillárok, villeroy étkészletek, stb) de oda soha nem vágynék vissza, ide bármikor jönnék újra.

Meg is kezdődik az all inclusive ellátás, magával a fogadással. Forralt bor, tea és kétféle pogácsa. Megpróbálok bejelentkezni a helyi wifi hálózatba. Itt a mi szárnyunkon is, de a kastélyszálló egész területén különféle ételek nevét adták a humoros fiúk a routereknek. Aztán bejelentkeztem a "Lebbencsleves" nevű kiszolgálóra. Némi relax után eljött a vacsora ideje. Nem mindenkinek volt jó napja a szombati. Nekem a várva várt élményekben gazdag nap virradt fel, de gondoljuk el, hogy milyen rosszul kezdődött szegény röfi napja. Egyébként az már a meghirdetett programban is benne volt, hogy "A leszúráson a vendégek kegyeleti okokból nem vesznek részt". Egyedül indultam el és csak a hang után kellett mennem. A háromtagú cigányzenekar már nagyban húzta a talpalávalót, ott kínálták magukat a pálinkák és a borok, valamint a kolbász, szalonna és kenyér - mint borkorcsolya. Odahozták szegény röfi tetemét is, betakarták szalmával és meggyújtották. Ez főleg a hagyomány és a fotósok kedvéért történt, hiszen az igazi precíz és végleges szőrtelenítést a gázperzselőre bízták. Aztán jött a forrázás és a kaparás, hogy tiszta, makulátlan legyen a disznó. Ezután felhúzták a disznót a rénfára és nekiállt három böllér a bontásnak. Ezalatt jött is a bekiabálós meghívás, hogy megkezdődött a reggeli. Közben már forrt az abalé - belekerültek az abálni valók (fejhús, bőrke, belsőségek). Az asztalon szortírozták a húsokat. Itt dőlt el, hogy melyikből lesz meleg étel (oldalas, karaj, tarja, stb), illetve mi kerül ledarálásra (kolbásznak). Itt adódott egy kis szünet-lehetőség, hogy megtekintsük az állatokat. Lovak, kecskék, birkák, szarvasok, őzek, baromfi, nyuszikák voltak megtekinthetők. Az istálló mögött lovasoktatás volt. Az oktató fiú magabiztosan irányította a három különböző korú tanítvány lovaglását. Sajnos jól elbámészkodtunk az állatoknál, s mire visszaértünk, már végeztek a kolbásztöltéssel. Aztán akadt itt másik látnivaló is. A pékfiú kitolta a szabadtéri kemencéhez a már megkelt cipókat és egy rögtönzött látványpékséget rendezett be. Egy jó nagy tésztatömeget megpakolt mindenféle jóval (főtt tojás, káposzta és füstölt főtt csülök). Lezárta egy másik tésztadarabbal és a kisebb cipókkal együtt bevetette a kemencébe. A kisebb cipók kisülését követően kihoztak egy-két kencét (kacsazsír, töpörtyűs zsír, chilis zsír, fokhagymás tejföl). Nagyon jól éreztük magunkat!

Minden alkalommal csodáljuk a bőséges, igazán ízletes ételeket. És ami fontos: a dolgozók arcán nem látni a monoton és nehéz munka fáradtságát, kedvetlenségét. Szívből végzik a munkát, saját örömükre is nap mint nap, egész biztos vagyok benne! Örülünk, hogy sokadszorra is részese lehettünk, lehetünk e gazdag élménynek! /Sajnos a fényképezőgép otthon maradt. /