Magyar Nemzeti Múzeum - Vértesszőlősi Bemutatóhely Vértesszőlős

Emberfajok haltak ki, megtalálták a maradványaikat, voltak sikeresebbek és kevésbé azok. A mi kis vértesszőlősi Samunk is egy valószínűleg nem folytatott ágazat lehet. Alapjában véve egy tarkócsontról és néhány fogról van szó, ami rájuk utalhatott, de volt itt egy egész telep, ami már valamilyen mértékben feltárt, úgy tudjuk, tüzet használó lények éltél e tájat, és ma már nem létező állatokra vadásztak. Ennek látható, értékelhető nyomai vannak, a mésztufa megőrizte nekünk. Hát ő volt itt az eredeti őslakos, a Samu. Aki azt sem tudta, hogy ő Samu volt. A bejáratnál kedves hölgyek igazítanak el, van egy rövid kis séta, aztán bemutatótáblákat láthatunk, az egykor élt állatok rajzolt, elképzelt képeivel, időbeosztást a biológia tengerén, aztán egy kis lépcsősoron felmehetünk a valódi szentélybe, az Élet legendájának hiteles nyomai elé járulhatunk, majd egy kerekded, inkább sokszögletű kőpavilonba kukkanthatunk be az ablakokon keresztül. Nincsenek itt az eredeti leletek, azokat a Nemzeti Múzeumban őrzik, a másolatok mutatják, mit is találtak itt. Önmagában a látnivalók összességét hármasra értékelném, de a lelet jelentőségével együtt azért ez egy négyes kell, hogy legyen!

Számomra érdekes volt Samu története, ezzel kapcsolatban olvastam volna kicsit többet róla, illetve ha több minden lenne kiállítva, még izgalmasabbá tette volna az ott eltöltött időt. Maga a környezet nagyon tiszta, gondozott! Gyerekeknek a séta végén lehetőségük volt a játékra, amit nagyon élveztek.