Öt étterem egyben

Szeptember elején jártunk itt a kedvesemmel. Előzőleg Dunabogdányban keresgéltünk valami jó kis helyet, de a szezon végeztével (?) minden be volt zárva. Itt, Visegrádon egy másik helyet [Moderálva - a szerk.] kizártuk, mert korábban már jártunk ott, de most nem hiányzott az a talmi historizálás és túlzott hype, ami arra a helyre jellemző, bár az ételek nem rosszak. Korábbról rémlett egy étterem [Moderálva - a szerk.], amely roppant kellemes helyen van ugyan, de sajnos első kérdésünkre kiderült, hogy a grillsajt helyett csak trappista van, így az italrendelést visszavonva elhagytuk a helyszínt, gondolván, hogy csak találunk a belvárosban valami jobb helyet. Egy csárda meg egy gyanús küllemű pizzéria mellett elhaladva érkeztünk meg a Don Vitóhoz. Nagy szerencsénk volt!

Először az utcafrontra akartunk kiülni, de aztán bekukkantottunk a kockás terítős részre, és ott foglaltunk helyet. Ezután láttuk, hogy van egy belső kerthelyiség is, majd a toalett felé felfedeztük a hamisítatlan Keresztapa-hangulatot árasztó belső termet. Még eggyel beljebb, a szeparé már egészen hátborzongató (jó értelemben, maffiaszerűen kialakított) benyomást keltett, de mi megmaradtunk a bárzongorával és töméntelen egyéb kellékkel dekorált, fantasztikus hangulatú teremben. [Kissé meglep, hogy alább néhányan úgy fejezték ki fanyalgásukat a vendéglő hangulatával kapcsolatban, hogy be sem mentek, talán nem is látták ezeket a klasszikus, igényesen berendezett belső termeket?] Összességében - a kiülős részt és a kerthelyiséget is beleszámolva - öt különböző vendéglőt kapunk a hangulat tekintetében, ám ez a sokszínűség inkább előnyére válik az utcafrontról nézve szerény megjelenésű helynek.

Az étel kifogástalan, a pizzatészta klasszikus [nem is értem, valaki túl "laposnak" találja a pizzatésztát?!], a feltétek jól el voltak találva, az előételként fogyasztott pasta elsőrangú volt. A lisztre, cukorra érzékeny párom is könnyedén talált igényes, megfelelő fogást magának, amelyet kérését tökéletesen követve készítettek el.

Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy hiába szerettem volna Sonny végzetét rendelni, a steak sajnos kifogyott, pedig ízlett volna egy jó kis angolosan elkészített bélszínszelet. A pár ezer forint, amelyet a pizzarendeléssel így megtakarítottam, kicsit enyhített a hiányérzetemen.

Amit fogyasztottunk: Penne all'arrabiata (5*), Lazac steak spenótos gnocchi helyett grillzöldséggel (5*), Pizza avanti (5*). Ár-érték arányban 5*. A hangulat verhetetlen.