Ehető étel, nem sokkal több

Anyukámmal tértünk be egy kellemes, forró júniusi napon.Kint ültünk le. Nem volt rossz, de a levegő egy kicsit megállt azon a részen. A terítőkön a fákról leeső magok voltak, és az előző vendégektől megmaradt pecséteket is találtunk. Ezért mondjuk nem ártott volna lecserélni. Az evőeszközök előre k voltak rakva, ami nem higénikus, egy kinti asztalnál meg főleg nem. Az asztalok alatt láttunk szememtet is, különös tekintettel egy banánhéjra, amit le is fényképeztem. Belül az étterem próbált elegáns lenni, de kint átlagos volt.
A pincérek lehettek volna figyelmesebbek is. Néha úgy fizikailag el kellett egyet kapnom, hogy felvegyenek egy rendelést. Elég sokat is vártunk az ételünkre. A mellettünk ülő négytagú család hamarabb megkapta a bőségtálat. A pincéreken levő mellény nagyon rosszul állt rajtuk. Jobb lenne, ha levennék, vagy valami az ő méretükben hordanának, mert így nagyon szerencsétlenül nézett ki.
Én mindig a problémás vendég vagyok, mert tejérzékenységem van. Persze a pincéreknek itt is meg kellett kérdezni, miben van, de végül azt rendben megoldották, tényleg tejmentes kaját kaptam. A köretet persze cserélni kellett. Az igazi problémám az ételek koncepciójával volt.
Én a marhapofát választottam. A húst rendben elkészítették, és a hozzá kapott püré is rendben volt. Viszont a szósz túl sűrű volt, zselé-szerű és édes. A marhapofa eleve édes, így a szósznak savat kellett volna csinálnia. Viszont így az édeset kínálták édessel, és ez a kombináció émelyítő volt. Rendeltem hozzá narancslevet, de az sem oldotta meg teljesen, és egyébként is az ételnek önmagában egyensúlyban kell lennie.
Ez hiányzott édesanyám ételáben is. Grillezett csirkát evett, amit joghurtban marináltak (a joghurtot rosszul írták angolul az étlapon), és a szokásos sültkrumpli és rizi-bizi körettel tálalták. Nem volt hozzá szósz, így az egész nagyon száraz volt. Egy kis joghurtos öntettel ezt könnyen tudták volna orvosolni.
Azt nem tudom, hogy a hagyományos ételek milyenek. Azokat tudok otthon is főzni, én inkább valami érdekesebbet szeretek enni, ha beülök valahová. Ezekben az volt az érdekes, hogy milyen jól meg tudtam fogalmazni, mi a hiányosságuk.
Összefoglalva, a menüt átézném, mert ha már két étel nem működött, akkor ott máshol is lehet alakítnai való. Az étterem imázsát is egy kicsit újra gondolnám, a rosszul álló mellényes pincér már nagyon idejét múlt. Nem tudom teljes biztonsággal ajánlani így az éttermet.