Lánykérés az ország legszebb panorámája előtt...

Egyszerű hétvégi wellnessezésnek indult, erre tanév közben - lévén pedagógusok - az őszi szünet kínált lehetőséget, no meg az akciós előfoglalási ajánlat.
Azt akartam, hogy amikor megkérem a párom kezét, a fotókon a hátteret az ország legszebb panorámája szolgáltassa. Több mint egy hónapon át kellett titokban tartanom az előkészületeket. Galád módon két kollégát is elcsábítottunk, akik szintén mit sem sejtettek. Ők lettek a nagy esemény megörökítői.
Október végén még csodás a táj, Kosztolányi sem tudna színesebb tintákról álmodni, ahogy a fák levelei búcsúznak az évtől. Ha semmi más szolgáltatás nem lett volna, mint hogy az ember kiülhet a teraszra egy csésze kávéval, s fertályóráig bámulhatja a vénséges Duna lassú vándorlását, kis túlzással már ez megérné az árát.
Maga az épület inkább patinás, mint modern, ám a szobánk minden igényt kielégített, a bútorok és "ruháik" a legújabb divat szerint lettek összeválogatva.
A svédasztalt nem skótok állították össze, így hamar előjött a kurucos virtus, mint mikor Móricz Kis Jánosa ki akarta enni a gazdáját a vagyonából. Ez nekünk sem sikerült, s a vacsora után remek gyógyírt jelentett a wellness-részleg. A külső medence ilyenkor már nem igazán ajánlatos, a jakuzziban ellenben nagy volt a forgalom.
Hozzá kell tenni, hogy ekkor már rózsaszínben láttuk a világot, hisz mögöttünk a kanyarodó Dunával megtörtént a lánykérés. A menyasszony némi habozás után mondott igent, azt hitte ugyanis, hogy csak vicc az egész. Magam is annyira meglepődtem, hogy kezemben a gyűrűvel elfelejtettem letérdelni.
Így írta hát be magát a Silvanus közös életünk történetének arany oldalára...