Visegrádi kalandok

Februárban úgy döntöttünk a párommal, hogy megérdemlünk egy kis kikapcsolódást az év végi hajrák után. Visegrádra esett a döntés, mivel közel is van és meglehetősen jól ismerjük és szeretjük a várost, sokat jártunk mindketten arrafelé. Akadt is a neten egy árban megfelelő szálloda, jó véleményekkel, előnyös fényképekkel. Nem volt nehéz megtalálni a Vár Hotel Kastélyszállót, lévén a főút mellett áll rögtön ahogy beérkezünk Visegrádra. Autót ledobtuk a parkolóban és megkerestük a recepciót.
A recepciós hölgy fiatal kora és a pult előtt álló 6-8 ember ellenére a helyzet magaslatán állt, ügyesen intézett reklamációt, értetlenkedést, bejelentkezést. Hamarosan megkaptunk a szobánkat, ahová benyitva mellbe vágott minket az udvarról felszálló menzaszag. Próbáltuk bezárni az ablakokat, de a fűtés miatt nem tudtuk. A tájékoztató szerint 4 óra hosszán keresztül csutkán megy a fűtés, majd ezután bizonyos ideig elzárják. Próbáltuk enyhíteni a sivatagi meleget a szobában, de nem lehetett megmozdítani a fűtésszabályzót. Maradt a nyitott ablak és a kajaszag. A wc teljesen kifogástalan állapotban leledzett, ellenben a zuhanyzóban nem lehetett eldönteni, merre van a hideg és a meleg víz és papucs nélkül nem volt ajánlatos beleállni a tálcába - szerintem a takarító nénik is cipőben fertőtlenítettek ott. Próbáltunk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, gondoltuk hátha a wellnessben jobb helyünk lesz, vetkőztünk, öltöztünk és kisétáltunk a wellness épülethez.
A medence kicsit kisebbnek tűnt, mint a fényképen.... és a benne lévő jéghideg vízben vidáman ellubickolt volna egy fókacsalád. A sószoba be volt dohosodva, a plafonon penész tenyészett. Volt még egy infraszauna, amit nagyon korrekt módon be lehetett programozni, ki mennyi ideig, hány fokon szeretne szaunázni benne. Mondanom sem kell, hogy sorban állás volt előtte, mindenki a szaunát választotta a jeges víz és a dohszoba (sószoba) helyett. A külső részen még volt egy jacuzzi, ezt is mindenki magának programozhatta szabadon.
Mire kiszaunáztuk és jacuzziztuk magunkat, eljött a vacsora ideje. Két turnusban vacsoráztunk, mivel annyira tele volt a szálloda, hogy nem fértünk volna el egyszerre. Választhattunk egy korábbi és egy későbbi időpont között. A személyzet kedves és segítőkész volt, bár néha nem álltak a helyzet magaslatán. A páromnak kihozták a levest - evőeszköz nélkül - majd jó étvágyat kívánt a felszolgáló és elsietett. Mivel a hagyományos étrendtől eltérően eszünk - egyikünk cukorbeteg, másikunk vegetáriánus - így általában külön megbeszéljük a személyzettel az étrendet. Maximálisan segítőkészek voltak ez ügyben is, kicsit izgalmasabb ételeket kaptunk, mint a többiek, végig odafigyeltek ránk.
Vacsora után visszamentünk Palm Springsbe, ahol egyből ablakot nyitottunk. A menzaszag mellett most zene is szólt, de 10 órakor elcsendesült minden. A szálloda, amely egykor Görgey Artúr vadászkastélyaként funkcionált úgy van átalakítva, hogy gipszkarton falak választják el a szobákat. Nem rosszabb, mint egy lakótelepen, de azért ajánlatos nem bömböltetni a tv-t. Személy szerint én odavagyok a nyikorgós falépcsőkért a recsegő korlátokért, a pattogó parkettáért, ezt élvezhettem is addig, amíg mindenki el nem csendesedett. Este 10 után a menzaszag is elillant, végre lehetett szellőztetni. Másnap elmenekültünk kirándulni.
Összességében véve, egy 3 csillagos szálloda szintjét teljesen jól tudják tartani. Bár úgy gondolom, a tisztaságot nem csillagokban kellene mérni, a vizes blokkokat illene tisztán tartani mindenhol. A szoba barátságos volt, korabeli bútorokkal. Maga a szálloda is hangulatos. Igyekszenek feldobni festményekkel az ebédlőben, minőségi italokkal a bárban. Kicsit csalódás a menzaszag és a wellness. Mindezt azért kárpótolta Visegrád szépsége, egy kis csavargás az erdőben, hangulatos pubok és csárdák ahol jókat ebédelhet az ember egy félpanziós szálloda mellett. Jól éreztük magunkat, de visszamenni nem fogunk.
A "bejáratott" helyeink közé nem került be a Vár Hotel. Kinéztünk egy másik szállodát Visegrádon. Legközelebb oda fogunk menni.