Tipikus útszéli haszonlesés.

Mint a jó falatok szakértője, s egykor szakács is, előre féltem, hogy megkérdezi a felszolgáló: hogy ízlett? Két személyről, s gyors, megkésett vasárnapi szükségétkezés volt a cél. Ha ezt vesszük, betöltötte az űrt. Szakmailag jó és friss mirelit sűlt burgonya. A rántott szelet, vagy borda és a kordon ( lényegében nem volt megállapítható, hogy milyen húsból készült, oly pappírrá, szakadtá lett kloffolva )bolti morzsával, hús íz és állag nélkül, fritőz olaj, s panír íz. Ha karton pappírt paníroznak sem lett volna rosszabb. Hallottam már ilyen történetet a seregből, mikor a "beles" katonának jókora hullámpappír darabokat áztattak be tojásba, panírozták, kisütötték, s bevágta mint a szél a budiajtót. Adagonként jóindulattal lehetett 8dkg hús. A kordonban annyi sem, mert egy kisült, vékonyka, talán fél szeletgépsonkácskával és szökött sajttal darabocska volt kettévágva. Mentségül felhozhatnák, hogy szórtak a tetejére egy kis Trapistát. Nem a legjobb minőségű, de tűrhető csalamádé. A szóda citrommal jó volt, de a gránátalma szörpnek nevezett, inkább sárgás és megfoghatatlan ízű torzió sehogyan nem fért a fejembe, 600- ért. Ez a vendéglő csak az üzemeltetőért van.