Pacal naranccsal

Ez úgy jött össze, hogy azt terveztem, hogy majd Hatvanban eszem valamit. Közben megpillantottam ezt a helyet az út túloldalán, olyan bizonytalan volt ránézésre, hogy nyitva van vagy nincs, és éppen párszáz méter után jött egy körforgalom és ott vissza is fordultam. Így vetődtem ide. Hát, hogy Édenkert... hmm... az un. kinti részben telepedtem le egyedül, kérdeztem a lányt, hogy ehetnék-e valamit így félúton ebéd és vacsora között, mert az igazság az, hogy reggel óta nem ettem semmit. Szóban ajánlott egy Újházi tyúklevest, amit következetlenül hol i-vel, hol y-nal írnak, itt éppen az y volt a divat. Ráálltam. nem ls soká kis fém levesestálban meg is kaptam. Nem volt nagy dobás, a szokásos répanyesedék húsnyesedékkel. Kissé túl ízetlen is volt, kértem hozzá paprikát, mert nem kaptam. Vágott zöldpaprikát hozott egy másik lány. Négy lány volt összesen, felváltva tevékenykedtek. Az eredeti feketém, aki először törődött velem, kicsit lassan fogja fel a világ változásait, nem veszi azonnal az adást. Mondom, hogy látom, van pacal, velővel, meg gombával, meg csülökkel... nem kérek csülköt, gombával és velővel kérem. Hűű, azt nem lehet, És szépen ki is oktatott, szavanként mutogatva az étlapot hogy vagy gombával, vagy velővel, vagy csülökkel... ok, én értem, de én mindkettővel kérem, gombával és velővel is.. ki szeretném fizetni külön. Hát, nem volt egyszerű ezt így tudatosítani. De azért csak megegyeztünk. Később ki is hozták, tényleg lehetett benne lelni valami gombát is és velőt is. Jó kiadós volt... csakhogy! Mi a fenét keresett a tányéromon egy szelet narancs?? Hogy került ez oda? Lehet úgy pacalt enni, hogy közben narancsszagot érzel a tányérodból? Kérdeztem, miért? Díszítés - közölte egykedvűen a lány. De nem jó hozzá! Nem baj, akkor is díszítés, Talán erre mondják mások, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. Közben viccesen viselkedtek velem néha. Volt a székemmel szemben egy üvegajtó, az nyitva volt. Ott szóltam, ha valamit még kértem. Egyszer csak odajött az egyik lány, látványosan kulcsra zárta, majd leültek négyen pletyizni egy kicsit az üvegajtón túl... Nem tudom, mit mondjak. Az a lány volt a legértelmesebb, akinél a végén fizettem. Szimpatikus ránézésre is. Kérdeztem, hogy bocsánat, milyen helységben vagyok? Zagyvaszántó? Döbbenten visszakérdezett, hogy nem vagyok idevalósi? Hogy lennék? Miért, látott már itt? Egy országúti csárdába nem inkább idegenek, máshonnan jövők szoktak étkezni? Mi ebben a furcsa? Na de nem haragszom senkire. A végén a számla borsosabb lett a vártnál, kicsit pislogtam, hogy az ezervalahányforintos leves, meg kétezervalahányforintos pacal hogyan lett több a végére, mint 6000 forint?? Elmondom: 1390 a leves, 2590 a velős pacal. De ha még gomba is rá, akkor még 350. Ha meg még krumpli is kéne, az 750... egy kétdecis körtelé 520... és még rájön a szervizdíj is. Hát így.