Út menti étterem

Nem lehet ám csak úgy... telefonon lebeszéltük előre, igen, melyik nap, hánykor, és hát Budapestről késtünk húsz percet, de meg is jegyezték. Ilyen kis rakoncátlan voltam. Kaptunk egy asztalt az átjáróban, szóval a két helyiség közötti közlekedő kapunál, nem egy álomhely. De az egésznek nincs semmi vonzó hangulata. Valami tényleg vadászra vagy tényleg csárdára számítottam, de ez igazán egyik sem volt. Egy út menti étterem a település közepén a körforgalomnál, csábító felirattal, meg vaddisznó szobrocskákkal. Na, azért bent igazán a vadhús dominált az étlapon, tényleg. Fácánlevest kértem, semmi pluszt nem adott, nem volt rossz egyáltalán, de szinte semmiben nem különbözött egy másfajta szárnyas levestől. Majd vaddisznóérmék következtek, dödöllével kértem, az a fajta dödölle volt, amit a nagyobb éttermekben szoktak csinálni, kommersz kis hengerek, a házias dödölle azért egészen más, de azt sokáig kell, hogy keresse az ember. Feleségem tárkonyos vadragúlevest, meg töltött szarvasfilét kért, házi burgonyafánkkal. Úgy általában meg voltunk elégedve az étellel, nem volt ez egy hiba vagy tévedés, de nagyon maradandóra sem sikerült az ebéd. A kiszolgálás teljesen rendben van, teszik a dolgukat a felszolgálók. Azt hiszem a hangulat hiányzott a legjobban az egészből. Zsúfolt, nem túl szerethető intézmény, A fent leírtak egyébként 11880 forintunkba kerültek.