Szent László király plébániatemplom Zalalövő

Nem római lovak voltak. Na, erre bosszúból megnéztük a templomot, hogy ne jöjjünk hiába! Emlékeztem rá, hogy nagyon formás egy építmény volt a nagy utak találkozásánál, a település központjában, ahol mindig átváltottuk annak idején az utat Őriszentpéter felé. És amikor elhaladtam előtte most, emlékeztem rá, hogy tárva is volt az ajtaja, hétköznap, a délután vége felé. Na, így is történt. Beözönlöttünk ketten, és végig is szemléltük. Mindkét végén nyitva volt az ajtó, szóval, hogy kereszthuzat legyen. Közben vettük észre, hogy valószínűleg a helyi templomnéni éppen felmosta a szent teret. és most száradt. Mi meg összemászkáltuk. De egy templomban az nem baj, annyi szent lóg általában a falon, hogy csak csettintenek egyet, aztán tisztaság lesz megint és kész.