Nézegettünk, falatoztunk

Nem tudom, mióta működik Zalaszántón a Mézeskalács Múzeum, mert a korábbi években, amikor több alkalommal is jártunk a faluban, nem tűnt fel a létezésre, pedig a Fő utca egyik házában működik. A ház előtt becsalogatóként - vagy éppen elijesztésként? - a vasorrú bába fogadja a látogatókat. A múzeumot egy hagyományos parasztházban alakították ki, inkább egy kis alkotóműhelynek néz ki. A mézeskalácsokat a tulajdonos és üzemeltető hölgy, Gyöngyi maga készíti. Néhány fotó elkészítése utána jelezte, hogy nem lehet fotózni, pedig a régi mézeskalács hagyományokat bemutató fali ábrákat, képeket, és a szimbolikát bemutató, elmagyarázó mézeskalács remekműveket igazán érdemes lett volna megörökíteni. Röviden mesélt arról, hogy mi volt egykoron a jelentésük a régi figuráknak. Lakodalom alkalmával az ifjú pár kapott ajándékba egy mézeskalács fát, ahol minden egyes figurának megvolt a maga jelentése (pl. családi béke, anyagi jólét, gyermekáldás is kötődött 1-1 darabhoz, amelyeket mézeskalácsból formáztak meg).
A gyerekek nagy örömére lehetett vásárolni is, mindenki választhatott magának 2 szép darabot, amelyeket már az autóba beülve hazafelé elkezdték enni. Friss, nem állott és nagyon finom mézeskalácsokat ettünk, szóval nemcsak szépek voltak a termékek. Árban jóval kedvezőbb volt, mintha valamelyik fesztiválon vagy kirakodóvásárban vásároltuk volna, és számos egyedi formát, mintát készít a hölgy.
Ha valaki itt jár a faluban, akkor a Sztúpa és a vízimalom mellett érdemes a mézeskalács-házat is felkeresni. (a vízimalom jelenleg felújítás alatt van, nem látogatható).