Templom- és kalandfalva

Na, erről a településről biztos elsősorban a két templom (kápolna), meg a hozzájuk fűződő kalandok fognak majd eszembe jutni. Történt ugyanis, hogy meglátogattuk a zélpusztai kápolnát, azután indulva lefelé a dombról, azonnal a Szent György templomhoz siettem, tudva, hogy nagyon régi műemlék, és csodálatos freskók bukkannak ki itt is a régi meszelések alól a falon. A templom egy dombon áll, közvetlenül a falun átvezető országút mellett, a helyi temetőtől körülölelve. A 13. század óta itt áll, többször kifosztották, újraépítették, de áll most is. Megnézzük. Nyoma sincs annak, hogy ki engedhetne be. Kimegyünk csüggedten a temetőből, egy nagyon szimpatikus, jól szituált idősebb szőke hölgy jön éppen a sírkertbe. Kérdezzük a templomot. Nos, ez a bagodi plébános hatásköre, rövid beszélgetés után még a telefonszámát is megkapjuk. Megköszönöm, hívom, semmi hát akkor ennyi volt. Megyek lógó orral át a falun, emberek beszélgetnek egy helyen. Felteszem a kérdéseimet. Úgy van, mondja az egyik ember, ő tudja, hogy hol a bagodi plédbános, vigyük el, megmutatja. Elmegyünk hát Bagodra. útközben az ember kifaggatott minket, hogy mi ilyen hívők vagyunk? Plébános nincs otthon, de legalább telefonszáma van, fel is lehet hívni. Hát ő most nincs itt, Zalalövőn van, de majd megpróbál tenni valamit, keressük Zalaszentgyörgyön ezt és ezt. A velünk élő ember ezt és ezt is ismeri, visszavisszük Zalaszentgyörgyre, ott megmutatja a házat, ahol ez és ez lakik, majdnem a presszóval van szemben, de akkor most vigyük őt haza. Hazavisszük. Aztán vissza a presszóhoz, csak úgy találomra becsengetek házba és keresem ezt meg ezt. Nagysokára kijön egy férfi és döbbenten kérdezi, hogy miért itt keresem ezt meg ezt, amikor az nem itt lakik, hanem ott meg ott! Ő csak tudja, mert ő a testvére. Na, akkor tovább a megadott címre. Az volt a jótanács, hogy nagyon vigyázzak, mert harapós a kutya. Csengetni viszont csak bent a kertből lehet, az ajtónál. Sokáig tipródtam, elmondtam a végrendeletemet a nejemnek, aztán halált megvető bátorsággal bementem. Végül megtaláltam a feleséget, aki csodálkozva kérdezte, hogy miért itt keressük a férjét, hiszen az már régóta vár bennünket a dombon a templomban, hogy mi megyünk már éppen jönne haza. Na, anyám!! Ezerrel rohanás a templomhoz, sűrűn bocsánatot kéregettem, és végül bejutottunk!! Gyönyörű, ilyen, amilyennek látod. És egy fillért nem volt hajlandó elfogadni ez a jóember.