Egyébként olyan az alaprajza, mint a rábaszentmiklósi templomnak. Meg, hogy a szimbolikája a Szentháromság, stb. De a probléma nem itt van, hanem ott, hogy magánterület. Nem újonnan magánterület, régen az. Mit teszel hát? Gyáva népnek nincs hazája, hát odamész. Na, ez jó volt elérkezel a sorompóhoz, le is van eresztve rendesen, ki is van írva, hogy kamerák meg veszett kutyák, meg mit tudom én, talán még taposóaknák is szóval, csak óvatosan. Áll az ember az úton, a hosszú egyenes úton, a túloldalon meg az út közepén párszáz méterre egy terepjáró fenyegető csend. Talán most töltik be a repeszgránátokat. Vésztjósló zene sír, zakatol a szívekben, a két kocsi farkaszemet néz, olyan, mint a Mad Max, és aztán a távoli kocsi szemből megindul talán itt az év- és az élet vége. No, odaér a terepjáró, én instállom, alázatos szolgájával köszönök, hogy lehet bejutni? Sehogy, magánterület. Állunk, nézzük egymást. és most már intimitás jön. . . Nagyon szeretnék megnézni? Nagyon! Messziről jöttek? Messziről bizony! Hát akkor leakasztják a sorompót, aztán csak menjenek, nézzék meg. innen még párszáz méter. Hát így. A kápolna védett és szeretett magyar műemlék. A területet trógerek eladták külföldi földesúrnak, aki nincs itt, de irigy és nem bírja a látogatókat. És nagy ívben tesz is a magyar műemlékre. Hát így néztük meg. Kívülről állagvédett, belül meg a szakadt pusztulás. Csontra kirabolták valaha, és így is hagyták. Na, de most így mi legyen vele?