Az elérhetőség és az elzártság határán

A zélpusztai kápolna nyilván mindenki érdekel, annyira különleges egy építmény. Arra nem nagyon kell számítani, hogy nyitva van, mert szegény mitől is lenne vagy hogyan lenne, de azért, ha kiránduló, országot járó ember vagy, nyilván elmész és megnézed. Fantasztikus, hogy háromkaréjos az épület, mintha három körtemplom csatlakozna bele az egy főtörzsbe, hát ilyent ritkán látsz. Egyébként olyan az alaprajza, mint a rábaszentmiklósi templomnak. Meg, hogy a szimbolikája a Szentháromság, stb. De a probléma nem itt van, hanem ott, hogy magánterület. Nem újonnan magánterület, régen az. Mit teszel hát? Gyáva népnek nincs hazája, hát odamész. Na, ez jó volt elérkezel a sorompóhoz, le is van eresztve rendesen, ki is van írva, hogy kamerák meg veszett kutyák, meg mit tudom én, talán még taposóaknák is szóval, csak óvatosan. Áll az ember az úton, a hosszú egyenes úton, a túloldalon meg az út közepén párszáz méterre egy terepjáró fenyegető csend. Talán most töltik be a repeszgránátokat. Vésztjósló zene sír, zakatol a szívekben, a két kocsi farkaszemet néz, olyan, mint a Mad Max, és aztán a távoli kocsi szemből megindul talán itt az év- és az élet vége. No, odaér a terepjáró, én instállom, alázatos szolgájával köszönök, hogy lehet bejutni? Sehogy, magánterület. Állunk, nézzük egymást. és most már intimitás jön... Nagyon szeretnék megnézni? Nagyon! Messziről jöttek? Messziről bizony! Hát akkor leakasztják a sorompót, aztán csak menjenek, nézzék meg. innen még párszáz méter. Hát így. A kápolna védett és szeretett magyar műemlék. A területet trógerek eladták külföldi földesúrnak, aki nincs itt, de irigy és nem bírja a látogatókat. És nagy ívben tesz is a magyar műemlékre. Hát így néztük meg. Kívülről állagvédett, belül meg a szakadt pusztulás. Csontra kirabolták valaha, és így is hagyták. Na, de most így mi legyen vele?