Ahova nem térek vissza

Megálltunk itt ebédelni négyen. Az első dolog ami mellbe vágott, hogy a hölgy, aki kiszolgált, alig adta át az étlapot, sürgetni kezdett, hogy nem rendelünk már italt? Amikor időt kértünk az étlap áttanulmányozására, duzzogva távozott. A kálváriánk akkor kezdődött, amikor kihozták a rendelést. A halászlé annyira csípős volt, hogy a hölgyek nem bírták megenni. Egy férfi szedte össze a tányérokat, és meglepődve kérdezte, miért nem ízlett? Miközben a kérdéseire válaszoltunk, egyikünk ölébe öntötte a maradék halászlét. A bocsánattal elintézettnek tekintette az ügyet. A zsírfolt azóta se jött ki a ruhából. Majd a hölgy kihozta a második fogást. Rántott camembertet rendelt társaságunk egyik tagja. Camemberttel töltött csirkemellet hozott. Felháborodva vitte vissza, amikor nehezményeztük, nem ezt rendeltünk. Ránk se nézett többet, az egész étterem figyelmét magunkra vontuk, amikor hangos szóval kértük, hogy hozza már ki a kávét, amit kértünk. Talán ezt az értékelést meg se írtam volna, ha nem számláznak pluszba két dolgot is. Ekkor már magunkból kikelve mentünk vissza, hogy adják vissza azt, amivel becsaptak. Még ők voltak felháborodva, főleg, amikor közöltük velük, hogy jobb helyeken azt kérdezték volna, hogy mivel kárpótolhatnak a tönkretett ruháért, és a kellemetlenségért, azt kezdték a szemünkre vetni, hogy mióta megjöttünk egyebet sem tettünk, csak reklamáltunk. Ha nem lett volna mit, nem tettük volna...
Szóval ide biztos nem tesszük be még egyszer a lábunkat.