Erdei kaland

Csatangoltam múlt héten a vadonban, a Nap keményen verte sugaraival a lombokat, egy elveszett, begazosodott zsidótemetőt kerestem, de hát a térképjelölők néha rosszirányba mutatnak, a helyi erők meg nem mindig vannak a helyzet magaslatán. Egy munkást meg is kérdeztem, akit találtam egy köztéren, nyilván nem volt odavalósi. Na, szóval megyek az erdőbe és egyszer csak, a csapáson közeledik egy helyi atyafi helyi biciklit tolván. Még láthatóségi mellény is volt rajta. Nosza, öregapámnak szólítottam, hogy meg ne bántsam, mint a népmesékben, érdeklődtem, tudná-e, hogy merre van a zsidótemető? Az öreg meg körbemutatott, előre-hátra, hogy itt van, de hiszen ez mind az. Puff, leesett az állam, tök zizinek éreztem magam, de sebaj.. visszakérdeztem, hogy ez itt körbe mind zsidótemető? Arra az öreg bemutatott a bokrok közé, az, az, még valami keresztet is állítottak, vagy mi a lf*! :o)) Na, ez vicces volt, megköszöntem szépen, aztán így találtam rá erre a fura Árpád-kori romtemplomra, meg mellette ama feszületre, amire az öreg ilyen nyers népiességgel célzott. És ha már itt volt, persze, örömmel meg is néztem, bebóklásztam a környéket. A templom izgalma és érdekessége, hogy az 1040-es években épült, átvészelte a török időket, aztán Sigbert Heister osztrák generális ágyúztatta szét 1704-ben. Hiába, a történelem egy igazi tragikomédia!