Még mindig

Tegnap éppen valahol Zánka táján koptattuk a gumikat meg az országutat, amikor felmerült a kérdés, hogy esetleg valahol ebédelni? Na? Esetleg egy Neked főztem? Feleségem a másodperc törtrésze alatt ráállt, így aztán már csak az volt a kérdés, hogy hej, vasárnap dél van, esetleg akad hely ilyenkor? Vagy parkolni lehet valahol a környéken? A Balaton fullon van, de azért próbáljuk meg. Elég nagy varázslat volt a parkolás, de két ütemben sikerült az is. Rendeltünk asztalt? Ilyenkor vezeklő arcot vágunk, hogy jaj, nem. Nem baj, ott van egy... hááá és pont árnyékban! Nem utolsó szempont! Kedves, barátságos női leány jött az asztalhoz, kicsit selypített, de ez a foga miatt lehetett, szóval megbeszéltük hogy nekem kacsalevest, de csak kicsit, mert nem akarok már a levessel jóllakni, nejem a szép mentás zöldborsós krémlevesre szavazott, azután jött nekem a nyúlcomb vadasan, nyúlmájas gombóckákkal, mmmm, nagyon finom, meg hát túrógombóc is érkezett, miközben kedvvel iszogattam a meggyfröccsöt, ami szintén világszínvonal... Nagyon élveztük az ebédet, a kiszolgálást is, a tájat is, kérdés, hogy ezért a kifizetett 20 ezer forint sok volt vagy sem? Hát, egy rosszabb helyen sok lett volna., Itt meg nem. Ez egy minőségi ebéd volt, emlékezetes élmény, és egy percet, meg egy fillért sem sajnáltunk, amit erre fordítottunk.