Így keveredtem ide. Hát amolyan. . . étterem is, meg nem is. Van bizonyos hangulata, több egy átlagos kocsmánál, de valahogy nem is tudom. A pultban a lány bájos volt és tündérien selypített, és ez nagyon jól is állt neki. Étlapot is adott. De, miután a fenti két, azaz kettő asztal éppen foglalt volt, hát le kellett menni a pincébe, ott azt mondta, hogy üljek az első asztalhoz, mert ott a légkondi és az fűt. Így is cselekedtem. Egyébként ez a pince nem volt egy rossz hely, jó korban, jó társasággal, itt még vidáman iddogálni, mulatozni is lehet. Kértem egy babgulyást. Elég soká készült, és volt is valami benne, ami nem egészen stimmelt. Mintha a leve és a belekerült darabok máshonnan származtak volna. Volt benne hús is, az a nem friss színű, meg bab is, de mintha a lé meg valami gyári homogén lett volna, ezek nem együtt főttek hajdanán. Viszont meleg volt és mindennek ellenére nem is esett rosszul. Erősen kedvemet szegte, hogy még a leves megkezdése előtt láttam, hogy a kanalamra rá van száradva egy nagyobb darab, korábbi étkezésekből átmentett zöldség, vittem is fel az evőeszközt vádlón, de a lány már messziről mondta, hogy jó, persze, tudja mi az, cseréli. . . az ajtó mögül, a konyhából hallottam a hangját, hogy el kéne mosni rendesen kézzel az evőeszközöket, mert jelenleg nincsenek elmosva. . . nos, nem csak ez volt az egyetlen probléma, de azért az is szembetűnő volt, hogy az előző vendégek morzsái még mindig ott voltak az asztalomon. Egy percre kisétáltam a ház elő, mert az egész intézményben nincs térerő, és akkor előjött egy sajátos, maffiózó-szerű figura a konyhából, talán kopasz volt, fekete garbóján kívül viselt valami vastag, lengő fukszot, és hát ő volt a szakács (? ? ), tulaj (? ? ), le és fel sétált, nézelődött, de nem növelte a hellyel szembeni szimpátiámat. A bableves 2800 forint volt, ennyit az aznapi evésről.
