A kanyarban gubbaszt

Ahogy Zebegényben mennénk fel a dombra a látványosságokat megszemlélni, az első kanyarban ott lapul ez az un. sziklakápolna. Valaha itt volt a templom, elpusztult, elbontották, a maradéka ez a kis kőkuckó. A templomi idők után remeték költöztek ide be. Mármint, helyi remeték. Mi az, hogy helyi remete? Hajléktalan:? Mert akkor számtalan szent emberrel találkozom sok-sok budapesti aluljáróban is. Nem hívjuk őket remetének, de garantáltan közelebb állnak Jézus Krisztushoz, mint Magyarország bármelyik, palotában tespedő püspöke. Az utolsó remete jelképes sírja a kápolna mellett található. Jelenleg bent, nyilván karácsonyi maradvány, a szent család születéskörüli életképe látható, fából kifaragva. Boldizsár, a szerecsen király képe jó feketére ki van suvikszolva, jelezvén, hogy nem, ő nem fehér, a fehérek vallásának kisebbségéhez tartozik. A kisded meg valami madzaggal, szögesdróttal gúzsban van kötve, hogy ne ficánkoljon ott. Ha mész fel a Trianonra, akkor itt is meg lehet állni egy picit, eltöprengeni, vagy kifújni magad.