Alföldi túristák Zebegényben,a Szent Mihály hegyen

Pár hónapja a prédikálószéki kilátóból csodálhattuk a Duna-kanyar egyik legszebb látképét: szemben ott tornyosult-terült a Szent Mihály-hegy, körülötte lustán folyik körbe a Duna, mint egy óriáskígyó.
Ma ezt a hegyet vettük újra célba, mivel már vagy 10 éve nem voltunk ott.
Zebegény és Nagymaros is, akár csak Visegrád a túlparton, őrizget-építget valami régimódi, békebeli bájt:
itt-ott régi épületek, sikátorok, Kálváriák, ablakban ülő macska és macskakövek, régi templomok.
A Nagymarosi templom mind közül a legszebb nekem: ahogyan a gótikus ablakokat megőrizték az utókornak:
találkozik a régi és az új, megférnek egymás mellett.
A szombatonkénti, kiváló kistermelői piacot most kihagyjuk, irány az erdő!
Az ősz minden szépsége szembejön: susogó avar édeskés-száraz illata, végtelen számú gomba.
És én olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: a fehér, a barna, a sárga, a mályva, a zöld színű gombacsodák.A kerek, a tönkös, a fodros, a lapos, a kalapos. Aztán kisujj körömnyitől a fejnagyságú taplóig:
A fiam megjegyzi a méretet bámulva: Ez Gomba Godzilla. Meg még faóriások és mohaszörnyek.
Teljes meglepetésünkre virágzik és érik a tüskés szeder. Ki látott még ilyet novemberben?
Kilátásból ezúttal is a legjobbak egyike: Julianus-kilátó a Hegyes-tető oldalában: körpanoráma a Dunakanyarra:balra Vác, Visegrád és környékének minden nevezetessége Dobogókőig, jobbra Zebegénytől Szobon át egészen a szlovák oldalig ellátni. Felhő-habtengerben úszik a messzeség.
Az utolsó utcák egyikén a Hajózási Múzeumra bukkanunk, a táblák is még bőven adnának útitippet.
De azt már csak legközelebbre.