apátságban. Egykoron királyaink - ki tudja miért - behozattak egyházi bandákat az országba, egy-egy marékkal Olaszországból, Franciaországból, Németországból stb. különféle szerzetesrendek jelmezes fazonjait, akiknek aztán hatalmas földterületeket adtak, várméretű fészkeket építettek. Hasznuk a világon semmi nem volt, általában inkább káruk, de ez volt a kor uralkodóinak szokása. A szerzetesek nem azonosak a falusi papokkal, nem vesznek részt általában az őket körülvevő közösség életében, elzárkózva élnek valami misztikus, titokzatos izében. Ez már régen szöget ütött a fejembe, kérdezem is erről nem is egyszer valami tudós egyházfiakat, most is Zircen, csak egy sokat sejtető mosoly volt a válasz egyik része, a lényeg nem a nagyvilág előtt van, hanem titokban a falak között, sőt, egyes apátságokban több szinttel a föld alatt is. Más világ, más élet, nem tudunk róla túl sokat még ma sem. Valami fedőszerv, de az emberek úgy veszik tudomásul évszázadok óta, hogy ez valami végtelenül tiszteletre méltó dolog, és nem is nagyon lehet ezt firtatni, hogy mi ez. Mindenki azt fogja mondani, hogy ezek igen jámbor, rendes, istenfélő emberek, hát mászkálnak itt fel és alá a vicces fürdőköpenyeikben, aztán zümmögnek együtt valahol a templomban, ha összegyűlnek. És ezzel meg is van, ennyi, nincs itt semmi látnivaló, tudnivaló. Amúgy meg az épületből talán említést érdemel még a Vöröstorony. . Máshol is van Vörös torony, például a Rákóczi várban is Sárospatakon, meg más vidéken is, de nem keverendő össze ezzel. Egy hosszú lépcsőn felmehetsz a tetőre körbenézni. Elég magas, több emeletnyi, de csak megmászod, ha már ott vagy. Kánikulában jól fúj ott fent a szél. Meg vannak szépen bútorozott termek is, királyi pompa, ami szöges ellentétben áll azzal a vélekedéssel, hogy csóró szerzetesek, fapriccs, cella, önmegtartóztatás, vezeklés, lemondás. A püspöki paloták mintájára, ahol mindig bent pöffeszkedik egy potrohos disznó, itt is vannak azért a puritán egyszerűségtől messze elrugaszkodott termek, bútorok. . . nos, miindösszesen ez is hozzátartozik az apátságok életéhez.