Öreg Tanyacsárda Étterem Lajosmizse

Igazi magyaros ételek,bőséges adagok és szuper gasztronómiai élvezetekkel gyarapodsz, ha meggyőződsz róla. Ne hyagyd ki!

A kacsamáj valami eszméletlenül mennyei, és a csülök úgyszintén fenomenális volt, és olvadt a szánkban minden falat. A köret is nagyon ott volt, a ház kenyérről nem is beszélve! ! ! Semmi kivetni valót nem tapasztaltunk a kiszolgálással kapcsolatban sem. Gyorsak kedvesek, előzékenyek, udvariasak voltak a pincérek. Minden elismerésem a csárda vezetőségének és összes dolgozójának!

A hús szét omlott a számban, a gombamártás zseniális volt hozzá. Férjem szarvaspörköltet evett. Isteni volt az is. Meglepődtem ugyan,hogy az áfonyalekvár bele volt keverve a pörköltbe,de nagyon harmonizált! Kislányom a szokásos gyerekmenüt ette,rántott csirkemell,sült krumpli. Én nem bírtam megenni az adagom,férjem segített rajtam,úgyhogy csomagoltatni nem kellett. Ettől függetlenül nagyon korrektek az adagok,a minőségük fantasztikus. És kiemelném a házi pogácsát,amit rögtön kiraknak az asztalra 3-at. Laikusként úgy gondolná az ember,hogy vendégváró kedvesség. Hát sajnos nem,mert 190Ft darabja,amit majd az étlapon lehet látni a legtetején lévő sorban(szinte észre vehetetlen,ha nem keresed). Viszont megéri az árát,mert ilyet még sosem ettem sehol! Kötelező megkóstolni!

A mellé adott citrommal és tejföllel érdemes enni. Csárdagazda kedvence, rendkívül finom rostonsült libamájszelettel. Viszont a rostonsült sertésborda egy kicsit kemény volt (ezért a pont 5 alá). A tejespite a ráöntött és meggyújtott, illatos barackpálinkától volt lángoló. A pudinghoz hasonló. A barack levár miatt kimondottan édesszájúaknak ajánlom. Áraik a weboldalukon megtalálhatóak. A pincérek segítőkészek és mosolygósak. Gyors kiszolgálás. A hely rendezett, tiszta(a mellékhelyiség is), nagy parkolóval. Nem volt tele, de sokan voltak, gondolom nem véletlenül. Én újra elmennék ide.

Na, sebaj, szóval mi abban a tanyacsárdában voltunk, ahol a tanyamúzeum van a szomszédban, Lajosmizsétől délre, az 5-ös út mellett, és ahol az út szélén a magvető legény hatalmas szobra áll. A számlán csak annyi van, hogy "Tanyacsárda", semmi új meg öreg. Libanaptájt sikerült errejárni, Márton püspök lebukásáért bosszúból esszük a libát rendületlenül, de ha nem esszük, akkor egész évben éhen maradunk. tehát Inkább esszük. Elfogadható belső tér, népies jelleg, helyenként olyan szocialistás tablós falrész oklevelekkel, fényképekkel, pincér átlagosan barátságos, elfogadható időn belül kaptunk ebédet, a leves kicsit hígabb a keleténél, de élvezhető, a másodiknak kapott kacsamáj a nejemnek nem sikerült annyira, csak úgy rá volt szórva a tányérra, az én libacombom sólettel a jobbak közé tartozott. Az elég snassz volt, hogy a gyári körtelevemet csak úgy, kibontás nélkül odatették az asztalra, boldoguljon vele, aki akar, és ahogy tud. Összességében az ebéd jobb volt az átlagosnál, de nem egy kimagasló hely, Bónuszként Fábry Sándor művész úr kikocogott a vendégek közül, mikor elhagyta a terepet és majdnem minden asztalhoz volt egy kéretlen és hangos "poénja", hogy azért az ittülők ne felejtsék el, hogy ő kicsoda, hát közszereplő vagy mi. . . de ez is beleillett a népes összképbe. Van egy nagyon pozitív dolog is, ha jól emlékszem, jelszó nélküli és erős WiFi van a csárdában, de hát ez biztos valami jászkun hagyomány ezerévek óta. Na, látom én is elfábrysodtam írás közben. . .

A beltér dekorációja harmonikus, patinás, egyszerre idézi a polgári és a paraszti világot, zavaró eklekticizmus nélkül. A konyha az elmúlt húsz évben stabilabbá igényesebbé vált, ami pozitív dolog. Legutóbbi értékelésem óta legalább háromszor jártam itt, és szolid szint emelkedést tapasztaltam. Megbízható, korrekt, régi vonalas csárdakonyha, némi kreativitással fűszerezve. Tavalyi látogatásunk alkalmával ettünk erdei gombás szarvasragulevest ettem, majd borjúlábat rántva tartármártással és krumplival, továbbá valami desszertet is, amire már nem emlékszem. Gigantikus adagokat adtak, a borjúlábból csomagoltattam is. Az is imponáló, hogy az átlagnál sokkal szélesebb a borlap, mely az élvonalbeli magyar pincészetek borait sorakoztatja fel. A kommersz pezsgők tizenöt tételesen választékán kívül kínálnak több mint ötven tételt, melyeket három kivétellel ki is mérnek decire. A szorzó barátinak mondható. Szép pálinkaválaszték is.

Gazdagon volt benne a hús, a lének már-már alig volt hely a kisfazékban (nem bogrács! ) 2 felnőtt jól lakott belőle. A főfogások mindenkinek ízlettek, csupán egy Mulard kacsacombot csomagoltattunk el. Mi mindannyian a klasszikusokra utazunk. A "csárdagazda kedvence" gombaszósza igazán megérdemel egy 5-öst, a zsivány pecsenyéből és a cigánypecsenyéből semmit sem hagytunk a tányéron. Minden finom és ízletes. A házi saláták a mi ízlésünknek megfelelően sok fokhagymával készülnek. A barackpite, ami egy alföldi palacsintatésztás édesség, házias és bőséges. A kiszolgálás korrekt, nem lihegtek folyton a nyakunkban, de jelen voltak, ha valamit szerettünk volna. Ha valaki magyaros ételekre vágyik, és a környéken jár, próbálja ki az Öreg Tanya Csárdát, mert nem fog csalódni!

A Gault Millau/Dining Guide/Népszabadság kalauz huszas skáláján T/8 és 10 pont között mozogtak az élményeim, ami bizony elég nagy szórás. A hangulat remek, szebb csárdát nehéz elképzelni, a kiszolgálás pincérfüggő. Az árak kifizethetőek, összességében a teljesítményhullámzás dacára is ajánlottnak mondanám a helyet. (Azoknak, akik nem a GM rendszerben gondolkodnak: a 9 pont már egész jó, a 10 kifejezetten az, a 11 egyéniség, a 12 igen jó konyha. A 13 magyarországi csúcs, 14-től felfele az ország legjobb vendéglői következnek. )