Az Ásotthalmán borászkodó Somodi Sándor borait kínálják palackban és kimérve, a pálinkáik a Szicsek cégtől valók. A megszokott halételeken kívül (halászlé, harcsapaprikás, sült ponty, harcsa és süllő), kínálnak ropogósra sült apróhalat (keszeget, kárászt, törpeharcsát), dorozsmai molnár pontyot, s többféle húsételt pulykamellből, sertésbordából, borjúból és marhabélszínből, többnyire a nyolcvanas-kilencvenes évek fősodratú éttermeinek felfogásában (töltve- rántva, szelet formában különféle toppingokkal, de szerepel a menüben a bélszínlángos is, ami, mondjuk úgy, nem ideális elkészítési módja e nemes alapanyagnak). Rendeltünk borjúragulevest, ami élvezhető volt, de emlékezetesnek nem mondanám, halászlét, szintén csészében, ami hozta a megszokott magas szintet. A tiszai stílusban megtartották nálam az első helyezésüket. Ettünk egy két személyes csárdatálat is, melyen rántott, valamint lisztbe forgatott, mélysütött halak foglaltak helyet, szottyadt, de legalább nem mirelit sült burgonya és korrekt rizs társaságában. A tartár is erősítette retro érzést, s ezt elismeréssel mondom, kifejezetten kedvelem az old school tartárt, más kérdés, hogy 700 forintért (+ 10% fsz. díj) elég csekélyke mennyiséget hoztak ki, nem is bizonyult elégségesnek. (Az árak összességében barátságosak, a két levesre, a két személyes haltálra, tartárra, egy korsó sörrel, két deci borral, fél liter szódával és felszolgálási díjjal együtt 15. 530 forintot fizettünk. ) A halak - közelebbről ponty, harcsa, süllő, kecsege és törpeharcsa - egytől egyig frissek voltak, itt-ott cseppet megszaladt a só, de nagy élvezettel fogyasztottuk el a tál tartalmát. A felszolgálók rutinosak, igyekeznek állni a rohamot, amúgy udvariasak, segítőkészek, a személyességnek nincs igazán tere, de megjegyzéseink lereagálására szakítanak időt. Az Algyői halászcsárda megbízható hely, kisebb hibákkal és komoly erényekkel. Elégedetten távoztunk, megyünk még. Elolvastam újra tíz évvel ezelőtti értékelésemet. A hely semmit nem változott, mégis egy ponttal jobbat adtam. Ennek két oka van: egyik az, hogy megtanultam megbecsülni a jó halászlét, mert azóta ettem rengeteg vackot. Másik az, hogy engedékenyebb lettem. Harmadik, hogy a friss hal is nagy erény, akkor is ha az elkészítés nem túl fantáziadús. Szóval négy pont. Dixit.
