Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Így azután más lett ebből. Már eléggé délután felé járt az idő, amikor betértünk ide, egy kissé túlzó módon barátkozó pincér fogadott igen harsányan és kiabálva letegezett minket, nem csak minket, mindenki mást is, üljetek ide, vagy ahová akartok, olyant hozok, de csak nektek, mint senki másnak, a füled ketté áll tőle stb. Nem vagyunk nagyarcú beképzeltek, de talán egy kicsit fura volt, Öt asztallal arrébb is felszolgált, ott is mindenkit tegezett 1 évestől 100 évesig, hát Istenem, ez valami helyi szokás, így kell tudomásul venni. Amikor meg átsétált a termen, akkor hangosan énekelt: nem túl változatosat, de valami Jolly Joker volt a szövegben, mintha valami velencei gondolás lenne. Később személyre szabta a mókát, mint egy bekattant vőfély, nekem például előadta, hogy hiába nézek szúrósan, akkor is az asszonyka kap tőle külön ezt meg azt. . . aztán hehehe, hát ő már csak ilyen, hát ő már csak nem változik. . . Néztem körbe, de senkit nem zavart ez a dolog, sem a vendégeket, sem a személyzet többi tagját, akkor hát fogadjuk el így. A végére teljesen megszoktuk. Finom volt az ebéd, kiadós is, jól is laktunk rendesen, mondjuk egy kicsit többet fizettem annál, mint amit vártam, hát rákérdeztem, hogy a szervizdíj is benne van? Le is lombozódott az úr egyből, és savanyúan közölte, hogy hát igen, benne. . . és ebben az árban maradtunk. A végén, amikor kijöttünk onnan, már inkább felértékelődött ez a bizalmaskodó közvetlenség, és bevallom, nem is neheztelek érte, sőt, jól épül be az emlékbe.