Malom Étterem Baja

Szép volt a színe is, s a lé állagát is szerettük, bármikor megennénk újra. Sajnos a méltatás itt abbamarad, mert harcsa címszó alatt a Mekong deltájában kriminális körülmények között tenyésztett, dömpingáron kapható tömeghalat, pangáziuszt hoztak ki. Amikor ezt jeleztem, a pincér meglepetésemre elismerte a hamisítást, s azt mondta, hogy igen, úgy hívják magyarul ezt a halat, hogy afrikai harcsa. Mondtam neki, hogy nem úgy hívják, hanem cápaharcsának, az afrikai harcsa más faj. Érdekes kérdés, hogy lehet-e egy magyaros bajai vendéglőben egy pincér annyira tájékozatlan haltémában, hogy ne tudja, hogy mi is az az afrikai harcsa? Vagy engem akart meggyőzni arról, hogy nem is vagyok annyira becsapva? Ki tudja? Tulajdonképpen nem számít, engem nem fognak látni többet s másnak sem javaslom a hely meglátogatását.

A személyzet rendkívül kedves, talpraesett,az árak korrektek és az ételek finomak, bőséges a választék, bőséges az adag. a svédasztalos lehetőségnél mindig pótolva van minden. Szerintem mindenki talál valami kedvére valót. Annyit hozzáfűznék, hogy lehetne néha merész dolgokkal is próbálkozni, váratlan ízkombinációkkal, gasztrokülönlegeségekkel, tudom, hogy az átlag nem ezt keresi, bele lehetne vinni egy kicsit több fantáziát a desszertekbe is. Kreativitásra fel kedves Malom!

Ez nem zavaró dolog. Engem az ételek zavartak kicsit. Számomra fantáziátlan az ételek kínálata, hagyományos, semmi vonzó, és szerintem semmi ötlet nincs az elkészítésben sem, szerintem csupa mirelit dolog, fagyasztott dolgok gyorsan elkészítve. A vegetáriánus tálat ettem (nem vagyok vegetáriánus, de a kínálatban nem találtam vonzóbbat). Azt hiszem sokakat ez nem zavar, de én önszántamból, magam által szervezett programként nem ennék itt.

De hétvégén, ünnepeken is szeretettel látnak mindenkit. Műsoros esteket szerveznek, ami mindig jó hangulatban telik el. Családi ünnepek lebonyolítására is ajánlom.

Így azután más lett ebből. Már eléggé délután felé járt az idő, amikor betértünk ide, egy kissé túlzó módon barátkozó pincér fogadott igen harsányan és kiabálva letegezett minket, nem csak minket, mindenki mást is, üljetek ide, vagy ahová akartok, olyant hozok, de csak nektek, mint senki másnak, a füled ketté áll tőle stb. Nem vagyunk nagyarcú beképzeltek, de talán egy kicsit fura volt, Öt asztallal arrébb is felszolgált, ott is mindenkit tegezett 1 évestől 100 évesig, hát Istenem, ez valami helyi szokás, így kell tudomásul venni. Amikor meg átsétált a termen, akkor hangosan énekelt: nem túl változatosat, de valami Jolly Joker volt a szövegben, mintha valami velencei gondolás lenne. Később személyre szabta a mókát, mint egy bekattant vőfély, nekem például előadta, hogy hiába nézek szúrósan, akkor is az asszonyka kap tőle külön ezt meg azt. . . aztán hehehe, hát ő már csak ilyen, hát ő már csak nem változik. . . Néztem körbe, de senkit nem zavart ez a dolog, sem a vendégeket, sem a személyzet többi tagját, akkor hát fogadjuk el így. A végére teljesen megszoktuk. Finom volt az ebéd, kiadós is, jól is laktunk rendesen, mondjuk egy kicsit többet fizettem annál, mint amit vártam, hát rákérdeztem, hogy a szervizdíj is benne van? Le is lombozódott az úr egyből, és savanyúan közölte, hogy hát igen, benne. . . és ebben az árban maradtunk. A végén, amikor kijöttünk onnan, már inkább felértékelődött ez a bizalmaskodó közvetlenség, és bevallom, nem is neheztelek érte, sőt, jól épül be az emlékbe.