Balaton Étterem Balatonfüred

A teraszon, balatoni panorámás boxban szerettünk volna étkezni, így ide is ültünk le. Legnagyobb megdöbbenésünkre a boxok melletti pizzasütő mellé, közvetlenül a boxok mellé járnak ki dohányozni nemcsak a pizzasütő dolgozói, hanem a többi pincér is. Minket, nemdohányzókat nagyon zavar a dohányfüst még étkezésen kívül is, nemhogy étkezéskor. A többi asztalnál ülőtől is hallottuk, hogy nagyon őket is nagyon zavarja a fojtó dohányfüst. Panaszunkat a pincérünknek is elmondtuk udvariasan, aminek lett is eredménye, de szerintem itt a dohányzást folyamatosan tiltani kellene. Nem is értem, hogy alakult ki, hogy a vendégek között dohányozzanak a pincérek, mikor hátul a mosdóknál lévő hátsó kijáratnál tökéletese el tudnának szeparálódni a dohányzó alkalmazottak. Jobb híján a tisztaságot pontoztam le emiatt.

A pincér kérésre hozott mégis étlapot, sőt a rendelést követően, miszerint egy pizzát kérünk, két étkészletet, majd a pizza mellé egy plusz tányért is hozott. Biztos nem mi voltunk az első vendég, aki kvázi sörkorcsolyaként evett két fő egy pizzát. A pincérek sokan vannak, kedvesek, és igen gyorsak. Az árszínvonal szerintem a Balaton partjától talán 100 méterre nem számíthat magasnak. Ha az étel nem is extra, de tulajdonképpen a Tagore sétányon, a vízre néző kilátással ez nem is lehet másként.

Az étel amit kaptam, átlagos lenne, ha nem lett volna hideg a sült krumpli, és olyan, mintha ez előző vendég tányérjáról szedték volna le. olyan minőségű volt az étel, mintha már órák óta egy melegítő tálcán várta volna, hogy megrendeljem. . . ami valószínű is, mert kb a rendelést követően 5 percen belül az asztalunkon volt. . . ketten vacsoráztunk ott, egy-egy korsó sörért és egy-egy főételért 8000 Ft-ot hagytunk ott, amit tekintve a minőséget, sokalltam. Nem megyünk többet, és nem is ajánlom. Sokkal jobb éttermek vannak ott méterekre ettől.

Megvárták amíg előre köszönünk, hisz mi voltunk a Vendégek! ! Kérdésemre a Pincér Úr megjegyezte, oda ülünk ahová akarunk, majd szinte azonnal a nyakunkra ültettek még három családot. Gondolom nem akartak sokat sétálni kora délben. Italnak mindannyan limonádét rendeltünk, ami hatalmas hiba volt: Fél liter cukros szodavíz, egy fél szelet citromkarikával 750-ért, szerintem pofátlanság. Levesek mennyiség szintén tragikus pedig ezek sem olcsók, de legalább ehető. Főételek mennyisége már bőséges, és ízletes, de ezt is sikerült elrontani, például a rántott halhoz olyan kevés tartát adtak, hogy az már pofátlanság. Összeségében ha már egyszer magasra teszik a mércét árakban akkor adjank hozzá minőséget és mennyisséget is, nem kell eltúlozni csak annyira, hogy a vendég ne érezze magát becsapva, mint régen az átkosban, itt azóta semmi sem változott csak annyi hogy nagyobb a választék! Végül egy pozitívum, a fiatal Pincérlány aki végig kiszolgált minket, legalább kedves, mosolygós, talán maradt remény!

Gondolatban sóhajtottam egy óriásit, majd rendeltem magamnak rántott vargányát, a lányom rántott sajtot, a férjem pedig valami vastag húsos ételt. Az ételek időben érkeztek, melegek voltak, korrekt adagok, de egyik sem volt különösebben nagy durranás. Sőt, megállapítottam, hogy a vargánya nem jó rántva. Szivacsos, gumiszerűvé válik az állaga és kimondottam kesernyés. A szürkén átlagos minőséghez képest magasabb árakkal találtuk szembe magunkat és az étlap sem túl izgalmas. A vega ételek kínálatát egy ilyen nagy étteremben pedig kimondottan hiányoltam. Pedig az étlap utolsó oldala egy kódokkal és különböző ételérzékenységgel teli lap volt, amit gyakorlatilag nem tudtam értelmezni. Többet biztos nem ülünk be ide.

Az árakon látszódott már, hogy turista helyen vagyunk, de még megfizethető volt. A pizza finom volt, olyan igazi olasz vékony tésztás. Limonádét ittunk hozzá, na,attól ittam már jobbat is. Összességében annyira nagyon nem fogott meg, de negatív élményem sem volt.

Barátságtalan, sőt modortalan főpincér veszi fel a rendelést, az ételeket gyorsan kihozzák, ami ízletesnek mondható. A balaton-felvidéki pincészetből származó fehérbor nem éri el az elfogadható szintet. A zenét még hallgatnánk, de nekün sincs kedvünk maradni, főpincérünk hozza a számlát, szó nélkül elénk teszi, az már tulajdonképpen nem is hiányzik, hogy megkérdezze, izlett-e a vacsora. Felállunk és elmegyünk.