A hotelhez érkezéskor átbukdácsoltunk az építési buckákon, cementes zsákok és kövek között a bőröndökkel, beléptünk a bárba. Hol a recepció? Valahol ott hátul, nem kapták még meg a molinót- mondta a kis hölgy. Igyekeztek mindent megtenni értünk, nem rajtuk múlott a keserűségünk. Megkaptuk a szobakártyákat, s jött a további meglepetés. Retro stílusú szoba, pici szekrénnyel, egy szék a szobában, s üres fürdőszoba! 4 csillagnál mi azt szoktuk meg, hogy piperecikkekkel fel van szerelve a fürdőszoba. Itt nem volt semmi piperecikk, se fogmosópohár, s még a beígért fürdőköntös sem. Igaz egy akasztó sem volt sehol, ahova felakaszthatták volna. Egy törölköző tartó sem volt, hova tegyük a vizes kéztörlőt kedves tervező? TV volt ugyan a falon, de csatornakiosztás nem. Időnkből kitelik ugye végignézegetni a csatornákat? Telefon is volt, de azt nem tudtuk meg telefonszámok hiányában, hogy a recepciót melyik számon érhetjük el. A matrac jó volt, de a paplan nehéz, valami régiség, a párna meg kő kemény. A kicsi huzatba beletömve egy nagypárna! Pihenjetek így-gondolták. No, kiülünk az erkélyre pihenni gondoltuk. Persze, csak a kertben a munkások még dolgoztak a járda befejezésén, a kertészek a virágágyások szépítésén, jöttek-mentek a traktorok, s az utasítások jobbról-balra. Azok az fém erkélyek számunkra borzasztóak voltak, lehet maradiak vagyunk, nem méltó szerintünk egy 4 csillagos szálláshelyhez. Vagy ez a jövő? Szomorú. A szomszédos uszodába jó volt átmenni, kikapcsolódni, de szinte minden nap kellett az ajtónyitó kártyát cseréltetni, programoztatni. Wifi nem volt sosem, a recepciós hölgyek is panaszkodtak, hogy a szerelő jött, jön, de nem tudnak emailokat küldeni ők sem. Bankkártyás fizetés nem volt lehetséges, nem kapták meg még a terminált mondták sajnálkozva a recepciós hölgyek. No valami jót is írjak: minden nap volt finom fagyi az étteremben. Azért a fagyiért meg nem fogunk odamenni többet.