Nem is tehettük volna másképp, hiszen mindketten utazás mániások vagyunk, így a wellness hétvégéket nekünk találták ki. Egyértelmű volt, hogy elutaznunk valahová immáron hármasban. Mit is csinálhatna egy fáradt anyuka kócosan, köntösben hajnalban, miután fehér kendőt lobogtatva elbúcsúztatja férjét a munka mezejére menvén, hát leül a net elé, és bogarássza az utazási ajánlatokat. Így bukkantam rá erre a szállodára, és egy bónusz hétvége akcióra, ami szinte pontosan akkor lesz, amikor mi az első házassági évfordulónkat ünnepeljük…hát kapva kaptam az alkalmon, és regisztráltam. No de nem ciki ez, hogy kuponnal megyünk házassági évfordulóra? Mások a Bahamákra mennek, meg delfinekkel úsznak, nekünk meg marad az ámbrás cet…így neveztük el a gyerek énekét, mikor fürdés közben próbálgatja a hangját és bár nem tud róla de az akusztika okozza a „bálna” hatást. Azért, hogy adjuk a luxusnak, a lehető legjobb szobát kértem, szép kilátással a Balatonra. Eljött az utazás napja… a madarak csiripeltek, a férjem kevésbé, mert már nagyon indult volna, a gyerek viszont még éhes volt…így a csiripelés helyett a gyereksírás volt az indulónk. A szálloda meseszép volt kívülről, még parkolót is kaptunk, és hogy tetézzük a kuponos akciót, ingyen volt a parkolás is. A recepción minden szükséges információt megkaptunk, és elfoglaltuk a szobát ami meseszép volt, a kilátás meg Pazar. Azt hiszem ezt hívják giccsnek, mikor a terasz a nádasra néz ahol kacsák keresik párjukat…felettük elnézve a Balcsi egy fehér vitorlással a kikötőben, távolban pedig Tihany az apátság tornyai…ezernyi fotót készítettünk Fellelkesülve mentünk csobbanni a medencébe csak azt nem értettem miért kell az öltözőn keresztül a wellnessbe menni, ha én már köntösben érkezem? A víz kellemesen hűvös, és minden „bugyogó” bugyog… így egyik helyről a másikra vándorolva már nem is tűnik hidegnek a víz. A kilátás itt is szemet gyönyörködtető, a tavasz kezd felülkerekedni a hűvös télutón, és szinte már a napszemüvegemet kell felvennem, hogy ne hunyorogjak Lehet, hogy a hunyorgás volt az oka, de ezer fok volt, mire visszamentünk a szobánkba. A férjem persze engem okolt, hogy rossz hőfokot állítottam be, de a 22 fok, csak nem lehet 30, még ha a matematika szabályainak ellent mondva felfelé kerekítünk is…úgy tűnik a hősfok szabályzó más matekot használ A lényeg, hogy nincs hideg… Felhevülten mentünk vacsorázni és a kedélyünket csak fokozta a finomabbnál finomabb falatok látványa. Na ekkor érzi azt az ember lánya, hogy milyen éhes az egész napos szervezés és utazás után, na de nincs itt a jól megérdemelt pihenés és evés ideje, mert a gyerek szintén éhes…etessük meg izibe és csillapítsuk a korgó gyomrot. Szerencsés a férjem, Ő más javában kóstol mikor én még kanalazom a gyerek vacsoráját a pici szájába. Mind a vacsora mind a reggeli kifogástalan, és amit régóta figyelek a szállodákban az az, hogy milyen a reggeli narancslé íze…itt nagyon finom! Anyukám mindig kinevet, hogy ezzel foglalkozom, de igenis fontos, hogy ne vizezett lötty legyen, ennyivel már tiszteljenek meg, vagy ne is kínáljanak ilyet. Meglepetésként ért minket, hogy kora délután kávét, teát és süteményeket kínálnak az aulában. . . ez nagyon jól esett…be kellene vezetni mindenhol
Nem csak a szálloda érdeme, de kisütött a nap és a sétáló utcát ellepték a turisták, a fagyizóknál hosszú sorok álltak mint nyáron. A főtéren a szökőkút a sok kacsával és mögötte az azúrkék Balaton…hát ezért megérte elmenni
MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM, ja és titok, de a 416-os szoba szerintem a legjobb, ahol mi voltunk. Csodaszép kuponos nászút volt… és üzenem mindenkinek, nem az a fontos mire mennyit költünk, hanem próbáljuk meg jól érezni magunkat, ez talán a legfontosabb… a szerelemről nem is beszélve!