A kínálat gerincét klasszikus magyar ételek adják, melyekbe helyenként némi csavart is visznek, de választékba vettek nemzetközi fogásokat is. A konyhát Vaszilkó Dániel vezeti, aki a felszolgáló elmondása szerint az időközben bezárt Matrjoska étteremben dolgozott korábban. A borlap a regionális borokkal indít, 25 tételt kínálnak a Balatonboglári borvidék öt vezető pincészetétől, melyek közül pohárra is kimérnek kilencet, mérsékelt, 1000 forint alatti deciáron. Ezt követi további húsz tétel, melyek bő harmada villányi, de találunk a választékban szekszárdi, etyeki, felvidéki, északbalatoni és import borokat is. Csapon csak Soproni Ászokat tartanak, de palackozva ihatunk kézműves söröket is a balatonszentgyörgyi Sörművektől. A töményválaszték igényes, a kínált tételek zöme prémium kategóriás. A kiszolgálás udvarias, gyors, szakszerű, kommunikatív, egyedül a leülésre felszólító csüccs volt teljességgel inadekvát. A számlához 12% szervízdíjat adnak hozzá. Hétköznap délben kedvező árú ebédmenüt is kínálnak. Indításnak kacsamáj torchont kértem birsalmával és brióssal, mely jó minőségű, hízott májból készült, megfelelő technológiai tudást tükrözött, ízre, állagra, szemre egyaránt meggyőző élményt nyújtott. A kiinazás nem volt maradéktalan, de kicsire nem nézünk. Jó volt a szép színű, optimális sűrűségű halászlé is, bár nem filét rejtett, mint az étlap ígérte, hanem kockákat, melyekből többet is elfogadtam volna. Helyben sült, élvezetes gyökérkenyeret adtak mellé. A tartásra, ízre egyaránt kiváló túrógombócot tejfelhabbal és selymes szilvamártással tálalták, a műfaj egyik legjobb képviselője volt, amit valaha kóstoltam. Kifejezetten szerettem a Vitorlást, mely, ha nem is adta a gasztronómiai teljességet, a tökélyt, mint az a fentiekből kiderül, de adott valamit, ami annál talán fontosabb: a felfedezés élményét, valamint az elégedettségérzés teljességét.
