A belső teremben a falakat dugókból kirakott Balaton s megannyi oklevél díszíti. Mi a szépen berendezett, fedett, zárt, légkondicionált teraszon ültünk le, ahol a gyerekeknek is kialakítottak egy meghitt sarkot. Közérthető, minőségorientált magyar konyhát visznek, nemzetközi elemekkel kiegészítve. Konyhafőnökük kiváló alapanyagokból készít klasszikus fogásokat kisebb-nagyobb csavarokkal, az alapkoncepciótól, a meghatározó ízharmóniáktól nem elrugaszkodva. Kikötői hangulat helyi alapanyagok - szezonális fogások - olvasható a megnyerő ars poetica az étlap fedelén. Ottjártunk idején kínáltak többek között Angus marhahúslevest paprikás daragaluskával, angolzellerrel, tárkonyos vadragulevest, vákuum alatt készült csirkemellfilét bakonyi raguval, sült tojásos nokedlivel, tapolcai pisztrángot joghurtos uborkával, ecetes zöldségekkel, konfitált malaccsülköt juhtúrós sztrapacskával, lyoni hagymával és marhapörköltet házi dödöllével, tejfelhabbal. A habzókkal együtt közel harminc balatoni bort kínálnak elsősorban a déli partról. A csendes borokat decire is kimérik. Megkóstoltuk a helyi Rubin borászat Zöldveltelinijét, mely a fajta méltó képviselőjének bizonyult. Drehert tartanak csapon, az Asahi portfólióból további három sört palackban. Nem bántuk volna, ha a balatonföldvári Helka söreit is megleljük a választékban a lokalitás és a minőségcentrikusság jegyében. A Balatomáriafürdőtől félórányi autóútra fekvő táskai Medicina Hungaricum s a Zamárdiban működő Fenegyerek főzde pálinkáit tartják, továbbá magyar gineket s néhány ismert import töményitalt. A volán mellett ülők ihatnak házi szörpöket, helyben készült limonádékat, Dér Juice-okat, nagyipari üdítőket s persze kávékat. A kiszolgálás kedves, szívélyes, udvarias. Tanulókat is alkalmaznak, akik törekvőek, a gyakorlott stábtagok meg is kérdezték, hogy zavarnak-e netán az esetleges bakijaik, jeleztük, hogy erről szó sincs. Alkalmunk volt az üzletvezető Balla Györggyel is megismerkedni, elhivatott, minőségorientált szakembert ismertünk meg benne. Megtudtuk, hogy a Balla család az 1700-as évektől él Balatonmáriafürdőn, György szülei szőlőtermesztéssel és borkészítéssel is foglalkoztak, volt egy kisebb pincészetük, amit eladtak a Rubin borászatnak. Azt a Zöldveltelini-ültetvényt pedig, mely az imént méltatott bor alapanyagát adta, a szülei telepítették. Fogadófalatként megnyerő állagú, jó ízű csicseriborsókrémet kaptunk jó minőségű bagett-szelettel. Jó indítás. Első körben hideg sárgabarackrémlevest kértünk túrópudinggal, mandulás kéksajt-fagylalttal, mely ízre és állagra egyaránt ötletes, izgalmas, meggyőző alkotásnak bizonyult. Hasonlóan jól sikerült a hortobágyi palacsinta is, amit a húskrémmel megkentek, majd feltekertek, félbevágtak s úgy tálalták tejfelhabbal, majd a vendég előtt öntötték mellé a kifejező ízű paprikás mártást. Karikás ostort csattogtató csikós sziluettjét idéző ropogóssal díszítették a fogást. A remekül sikerült rántott borjúlábat karakteres jus-vel körbeöntött paprikás burgonyapürével, pok choi-jal társították, a marokkói sós citromos majonéz külön tálkában érkezett. A fogást kurkumával színezett savanyú karfiollal, céklával marinált gyöngyhagymával, retek szirmokkal és zöldborsóhatással díszítették. Nemcsak kinézetre, ízre is pazar kompozíciót kaptunk. A vadasan elkészített omlós marhapofát zöld morzsába forgatott könnyed, jó ízű zsemlegombóccal körítették. A díszítőelemek az előző fogásból voltak ismerősök. A rosé kacsamellfilé ízletes volt, hőkezelése még finomítható, ötletes köret hozzá a kéksajtos nudli. A lilakáposzta s a zöld almapüré jó volt, állag szempontból és tálalás-technikailag átgondolható lenne. Erre a tányérra is jutott a másik két főétel díszítőelemeiből, melyek a hortobágyiról sem hiányoztak. A díszítés-redundancia talán csökkenthető lenne. Mindkét desszertet kikértük. A karamellizált alma, amit mentás édesmorzsával, kifogástalan állagú, jó ízű Jack Daniels fagylalttal, puffasztott vadrizzsel tálaltak és zöldalma ropogóssal díszítettek, koncentrált mártásban érkezett, összélményre remek volt, bár az itt-ott túlpörkölt vadrizshez nem ragaszkodtunk volna. A szeder-mousse, tapióka, vaníliás tejfelhab elnevezésű, lila színben pompázó kompozíció látványra elragadó, ízre-állagra mesés, méltó zárása egy kivételesen jól sikerült ebédnek. A Port az a hely, ahonnan a hagyományos ízek jóllakásra alkalmas adagokhoz szokott kedvelői éppoly elégedetten távozhatnak, mint a gasztronómiai új hullám újszerű megoldásokat, kreativitást kereső hívei. Nem véletlen, hogy a déli part egyik legjobb éttermeként tartja számon a szakma.
