Először örültünk, hogy milyen jó, nekünk van helyünk. De sajnos már belépéskor kicsit elment a kedvünk a helytől, hisz hatalmas zsibongás, az asztalunk tele morzsákkal, rizs szemekkel, a padlón uborkaszeleteket kellett kerülgetni és szinte fekete volt a fehér járólap. Az asztalunkhoz érve egyből mondani kellett mit szeretnénk inni, de a pincér kétszer visszajött, hogy mit is mondtunk, mert elfelejtette. Aztán rendeltünk egy kétszemélyes tálat és egy nagy lepényt. Persze ehhez is a fiatal pincér visszajött, hogy nem tudja milyen lepényt kértünk. Mivel kis félreértés volt a pincér és köztünk (ő görög lepényt mondott végig, hogy azt kértünk-e pedig az étlapon gyros-os volt) ezért egy másik pincér jött tisztázni a félreértést és közölte, hogy elnézést, hogy a pincérünk h. . . . [moderálva - a szerk. ]. Ezután a tálat hozta egy harmadik pincér és egy negyedik vette észre, hogy nincs evőeszközünk, se tányérunk. Mondták, hogy a lepényre kicsit várni kell. A tálat Édesapám és a testvérem elkezdték enni. A minőség szörnyű volt, a sült krumpli újra lett melegítve, a rizs kemény volt, a cigány pecsenyénél rágósabbat még nem ettünk és a többi rántott hús ízetlen és valószínű újramelegített volt. A tál felénél járva megkérdeztük, hogy hol a lepény? Mondták, hogy meg van úszva a pizzaszakács, kis türelmet még kérnek. Közben vagy 3-an kaptak elvitelre pizzát, akik utánunk jöttek. . . A tál elfogyott, a lepény sehol. Közben lecserélődtek már mellettünk az asztalok, mindenki rendelt, evett és fizetett, de mi még mindig a lepényre vártunk. A helyzet már annyira kellemetlen volt, hogy mondtuk, nem is kell a lepény, szeretnénk fizetni. Kb. az 5. pincér volt a fizettetős hölgy. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a mellettünk lévő fiatalok, akik akkor jöttek, amikor mi már csak a lepényre vártunk (másfél órája), előbb fizettek mint mi. Nagy nehezen fizettünk, persze értetlenkedés volt a lepény miatt. Fizetés közben még odajöttek, hogy kész a lepény, kérjük-e. Mondtuk, hogy tartsák meg a lepényüket ezek után. Hozzáteszek annyit, hogy az ünnepelt Édesanyámmal nem tudunk enni. Nagyon jó kis szülinap volt. . . Soha többet be nem tesszük a lábunkat oda.
