Schieszl Vendéglő és Borház Budakalász

Legutóbbi látogatásunk óta építettek egy világosabb termet és játszószobát is. Mint a honlapról megtudhatjuk, Id. Schieszl Konrád 2005ben adta át a komplexum irányítását fiának, Ifj. Schieszl Konrádnak, de mindmáig besegít az üzletmenetbe. A vendéglő mai tulajdonosa a család ötödik generációját képviseli a vendéglátásban. Maguk készítik a bort, a sonkát, a sajtot, a kenyeret, helyben palackozzák a gyümölcsleveket és erjesztik a pálinkáikhoz a cefrét. Mint írják, apa és fia együtt képviseli a hagyományt és az innovációt. A hurka, kolbász, mangalica sonka az üknagyapa százéves receptjei alapján készülnek, a modern technológia alkalmazásával. A konyhát 2001 óta Salamon Tamás vezeti, aki a magyar és sváb gyökerű fogásokat néhány olasz és nemzetközi specialitással egészíti ki. Kínálnak többek között Sándor Tamás sajtmanufaktúrájából származó Camembert-t sütve, birsalmával, ánizsos chili-dzsemmel, fenyőmaggal és pirítóssal kísérve, tyúkhúslevest csigatésztával, főtt hússal, májgombóccal és zöldségekkel. Boraikat saját szőlőből készítik, 12 hektárt gondoznak a Balaton-felvidéken és Mátraalján, az évente letöltött 40. 000 palack bort helyben értékesítik. Paulaner Hellest csapolnak, ami kérhető palackban is, további három Paulaner-termék s az Edelweiss szűretlen búzasör mellett. Az import tömények között több különleges tétel is szerepel. A pálinka műfajt az Agárdi főzde képviseli öt tétellel. A kiszolgálás udvarias, rutinos, segítőkész. Élmény volt kilenc év után ismét szót váltani ifjabb Schieszl Konráddal. Fogadófalatként formázott főtt marhahúst kaptunk tormás házi majonézzel és házi kenyérrel. Remek indítás. Az étlapról elsőként hízott kacsamájat és füstölt zsályás kacsakolbászt kóstoltunk, amit sült ananász chutney-val, kesudiós aranygaluskával körítettek. Ötletes, izgalmas előétel. Az aranygaluska, amit inkább briósnak mondtam volna, lehetett volna könnyedebb, a kacsakolbász állagban finomítható, de az összhatás így is megnyerő volt. A baconos-hagymás tepsis burgonyával, birsalmás langyos édeskáposztával és erjesztett kápia-paprikakrémmel társított csülök is jól sikerült, értékeltük, hogy szépen ropogott a bőre, s hogy jó volt a harmónia az elemek között. A sütve párolt marhapofát alulsózták, de ezen könnyen lehetett segíteni, jó volt hozzá a zellerpüréből, pirított burgonya-tallérból, fermentált zöldségekből álló körítés. Desszertként Fekete Erdő Tarte-ot kértem, mely szemre és kóstolva egyaránt szép zárása volt a Schieszl vendéglőben elköltött immár negyedik ebédünknek. Ismét elégedetten álltunk fel az asztaltól s vettük az irányt Kézdy Dániel Kálvária pincéje felé. De az igazság az, hogy a Schieszl van olyan jó, hogy megérjen egy külön utat is Budakalászra.

A leves isteni, a velő is finom volt, de a pirítós kenyérrel egy szöget is be lehetett volna verni,
A főtt nyelv finom volt de a hús szelet olyan száraz volt, hogy ragózni lehetett vele! Ettem már több helyen és mindenhol kaptam melle valami szószt, vagy valami köret helyettesítők, de itt csak a torma volt hozzá! ? Minden egyéb finom volt de tafelspitzet csak a jó foguaknak ajánlom!

A gombakrémleves isteni volt, másodikra két személyes tálat kaptunk és messze közel sincs a hagyományos tálakhoz. Egyszerűen isteni finom variációkban szerepeltek rajt a különféle húsok. Mi biztosan törzsvendégek leszünk! :)

Takaros, kellemes hely első ránézésre is. Az udvarba be lehet parkolni, praktikus. Belépve hűvös, érdektelen, de legalábbis kimért volt a fogadtatás, amit betudtam annak, hogy az emeleten egy nagyobb létszámú céges csapatot ebédeltettek, ami bizonyára lefoglalta a pincérek és a konyha kapacitásait. A pincében lévő asztalok közül választhattam. Rossz volt a megvilágítása, kissé rideg volt a hangulat. Az étlap izgalmas, színes, benne sok házias sváb étellel. A táblán heti chef ajánlat. A napi menüben 4 fogásból lehet összeválogatni 2-3 vagy 4 fogásos ebédet, kizárólag hétköznap él ez az ajánlat. Az előétel mini hamburgert kihagytam, viszont a másik 3-at nem. Az ételekre érthetetlenül sokat kellett várni. A pincér folyamatosan eltűnt, és utána nehezen bukkant fel, nem figyelte a vendégek fogyasztását. Csészényi halászlével kezdtünk, amihez 2 féle remek házi kenyér érkezett (fehér, illetve magos barna). A lé sűrű, de bántóan pocsolyaíze volt. A benne lévő 3 kis haldarabka ezt nem tudta feledtetni. Sajnos a főétel sem volt tökéletes, közel sem, pedig nagyon bizakodtam és szerettem volna itt nagyon jókat enni. Egészben sült karaj tejszínes kelkáposztával, spatzle-vel - igazán jól hangzott, de a hús rágós volt és túlkészült, igaz, csak egy kisebb szeletet kaptam, ennyivel kellett megküzdeni, nem volt könnyű sem elszeletelni, sem elrágni. A kelkáposzta helyett brokkolit érkezett, ezzel nekem nem volt gondom, és ez volt az ebéd legjobb része, csak sajnos túl kevés. A spatzle a nokedli vagy galuska sváb megfelelője. Ez is túlfőtt, s mivel tálalás előtt kissé megpiríthatták, a szélein kiszáradt, megkeményedett. A desszert átlagos Somlói galuska volt, szépen tálalva, de ízre semmi extra, a tészta nagyon el volt ázva, a tejszínhab bolti spray-nek tűnt. Szomorú vagyok, hogy csak 3 pontra tudom értékelni. A 3 fogás 2500 Ft-ba került. Nem sok helyen fordult még velem elő, hogy 3 fogástól ne laktam volna jól, itt sikerült ezt elérniük.

Amikor mi voltunk legutóbb, még nagyon kellemes idő volt, így a hangulatos kis kerthelyiségben tudtunk ebédelni, nekem az egész a Krúdytól ismert egykori óbudai kisvendéglők hangulatát idézte. Ott volt a tulajdonos srác is, rajtatartotta a szemét, hogy minden gördülékenyen menjen (de remélhetőleg nem csak ezért mentek a dolgok gördülékenyen). Autósoknak fontos, hogy be lehet állni az udvarra parkolni, ami lehet, hogy apróság, de ez is számít, hogy nem úgy indul el az ember, hogy "jajj istenem, hol fogok megállni" vagy, hogy előre tudja, a parkolás ára majdnem egy ebéd árába kerül. . .

Érdemes legalább egyszer ellátogatni hozzájuk, nyáron a teraszon is lehet ülni, az étterem belseje pedig egy nagy borospincére hasonlít. Szoktak borkóstolót is tartani az e célra kialakított kóstolótermükben. A kisgyermekek részére külön kis sarok van kialakítva. Hangulatos és szerethető. Az ételek és a borok pedig első osztályúak.

Nincs túl sok főétel, ezért könnyű végigenni a kínálatot, de minden finom. Nem iszom alkoholt. A házi szörpök annyira nem győztek meg, de a must például nagyon jó. A kiszolgálás mindig figyelmes, a pincérek udvariasak. A hely kívül belül nagyon hangulatos. Zárt parkolási lehetőség, kerthelyiség, gyereksarok, különterem, . . . stb. Ki kell próbálni! :-)

A leves forrón érkezett az asztalra és bőségesen benne volt minden, amitől jó egy húsleves , szinte már azzal jóllaktunk. A főétel vegyes tál volt. A húsok és köretek frissen,porhanyósan ( nem cipőtalp! )kerültek elénk, hozzá pedig házi vegyes savanyúság dukált. A gyerekek ebéd után a játszószobában töltötték az időt, nekünk pedig a tulajdonos édesapja megmutatta a pincét és mesélt a család történetéről. Nagyon tetszett, különösen a "hobby borász", pincetulajdonos rokonaimnak. Nagyon köszönjük ezt az emlékezetes napot! Még biztos jövünk!

Egyértelműen leolvasható volt róla, hogy semmi keresnivalója nincs ott, mintha rá lett volna kényszerülve erre a munkára. A húsleves szabályosan fel volt vizezve, ezért tele volt rakva oda nem illő darabolt újhagyma szárral és zöld csipős paprika karikákkal, azontúl, hogy erős volt nem volt húsleves íze. A fogas savanyított zöldségekkel étel minősége is éppen elfogadható volt, bár a hideg savanyú zöldségek elhagyhatóak lettek volna. Sajnáljuk, hogy ilyen tapasztalatokra tettünk szert, reméljük a tulajdonosok jobban fognak figyelni, nem lenne jó, ha a vendéglő lecsúszna az eddigi színvonaláról.