Borkonyha Budapest

Kinn elég szűk a járda, és a csökkentett forgalom ellenére is sok az autó, köztük áruszállító teherautók is. Május közepe óta aktuális a nyári étlapjuk, amely 5 előételt, 2 levest, 7 főételt, 4 desszertet és 2 salátát tartalmaz, 1 oldalra elfér még 2 nyelven (magyar, angol) is. Ezen kívül a táblán is vannak fehér krétával felírva további szezonális ajánlatok. Elsőként korianderes bélszín levest ettem (a tábláról), a pincér javaslatára hallgatva, ezt amolyan ázsiai típusú pho levesnek mondanám, zenge zöldség forgácsokkal és kissé csípős, currys, kókuszos ízesítéssel, sok-sok marhahússal. Ellentétben sok fine dining étteremmel, itt nagy örömmel tapasztaltam, hogy nem morzsányi falatkák vannak, hanem normális méretű fogások. "Normális" alatt nem a tányérról 2 oldalon lelógó rántott húsra gondolok, mert számomra az már erősen a másik véglet. A leves mennyei volt, kicsit csípős, de nagyon karakteres, erőteljes kezdés. A bélszín is tökéletes volt. A főételeknél hezitáltam, halat szerettem volna mindenképpen, így az étlapról a friss halat a piacról elnevezésű étel győzött, amely tőkehalból készült, friss madársalátával és sárga céklával. Alapesetben a céklát ki nem állhatom, de ez egészen más ízű volt, nagyon finom. A hal omlós, tökéletes állagú. A tálalás gyönyörű, és a hal tetején balzsamecet kaviárokkal volt díszítve, ilyet nem is kóstoltam, sőt, nem is láttam még. A desszert is remekbe szabott volt, úgy hívták, hogy piros gyümölcsös desszert. Sok izgalmas összetevőből állt, fagyasztott-szárított egész málna (ez annyira szuper volt, hogy megkérdeztem a pincért, lehet-e ilyet kapni valahol), 1 gombóc eperfagyi, erdei gyümölcs mousse, sütimorzsával. A tetején rácsos grillázs díszítés. A kiszolgálás is tökéletes, érdeklődő, de mégis visszafogott, kellemesen érzi magát az ember, akkor is, ha nem törzsvendég. Az árakról csak annyit, hogy itallal, borravalóval együtt is még 4 számjegyű volt az összeg, más hasonló kaliberű étteremben (vagy sok, lényegesen gyengébb színvonalúban is) ennél magasabb az árfekvés. Ezért az ár-érték arányra sem tudok a maximálisnál rosszabbat adni. Ez az étterem valóban megéri az árát! Szervizdíjat nem számolnak fel. Büszke vagyok rá, hogy az én városomban van egy ilyen, valóban világszínvonalú étterem, és igazán klassz dolog, hogy ez a középosztálybeli emberek számára is elérhető (nyilván nem napi szinten, de a többség úgysem naponta jár étterembe enni). Remek, csodálatos hely, csak ajánlani tudom!

A kiszolgálás tartózkodó, de profi, az ételek pedig igazán különlegesek és ízvilágban is mesteriek. A séf csillagos ötöse mellett meg kell jegyeznem, hogy mélyen a pénztárcánkba kellett nyúlnunk, de más Michelin-csillagos éttermekhez képest a Borkonyha még mindig megfizethető kategóriénak minősül. Amilyen rövid - és ez így van rendjén! - az étlap, olyan hosszú a borlap és mutatóba is rengeteg féle bor van kitéve a polcokra, amelyekben gyönyörködhet a szomjas vendég. Összességében mindenkinek ajánlom, hogy térjen be ide, aki értékeli a fine diningot. De vigyázz! A kategóriának megfelelően az adagok falatnyiak, egyféle főétellel itt nem lehet jóllakni. Ajánlott legalább egy leves, vagy előétel, főétel és desszert fogyasztása! Az étvágygerjesztőnek elénk helyezett kenyérkülönlegességeket pedig ki ne hagyjuk: igazán ínyenc falatok, különösen a tintahal tinájával feketére színezett szeletek.

A felszolgálók percenként váltakoznak, nyeglék, és folyamatosan kérdezgetik, hogy kérünk-e kávét, bort, édességet, stb. . . Most 5 különböző ételt kóstoltunk, egyikre sem tudom még csak azt sem mondani, hogy finom volt. Semmi újítás nincs az ízekben, a tálalásban pedig főképp. A szokásos trend: valamilyen krém, azon hús, falatnyi zöldség. A miniatűr adagokhoz hozzá vagyok szokva a hasonló koncepciójú éttermekben, de az, hogy 5 ételből, 20 ezer Ft kifizetése után úgy távozzak, hogy teljesen elégedetlen vagyok, és egyikünknek se ízlett igazából semmi, sőt még a gyomrom is megfájdult a végére. . . A hátszín rágós volt, kétlem, hogy valóban minőségi húsból volt, a répaleves menzaízű. Azt is hozzáteszem, hogy Michelin csillagos helyen minimum elvárnám, hogy a mosdóban legyen papírtörlő, ne egy retkes kézszárítóba kelljen dugdosni a kezem - aminek egyébként fülsiketítő hangja van, így mikor első alkalommal a wc közelében (sic! ) kaptunk asztalt, mást se hallottunk, mint a kézszárító sivítását. Roppant romantikus volt! Nem gondolom, hogy azért, mert - így vagy úgy. . . - sikerült egy csillagot megszerezni, már ennyire nagyképűnek és arrogánsnak kellene lenni. Sokkal jobbakat ettem már sokkal kevesebb pénzért másutt, ahol tudják azt, hogyan kell illedelmesen bánni egy vendéggel, és nem gondolják azt, hogy ők tisztelnek meg engem azzal, hogy náluk költhetem el a pénzem. Az egyetlen pozitívum a fantasztikus házi kenyér! Később rákérdeztem a felszolgálónál, hogy esetleg lehet-e belőle vásárolni egyet, vállat vont, hogy nem, és ők nem tudnak pékséget üzemeltetni, max. ajándékba szoktak adni néha - és röhögött. A megmaradt 2-3 szelet kenyerünket se csomagolták el, ennyi figyelmesség sem volt bennük. Nos mi többet még véletlen se megyünk vissza, éljenek meg nyugodtan a sok sznobból, akiknek minden mindegy, csak lehessen a haverok között dicsekedni, hogy ők bezzeg a Borkonyhában jártak.

. . A kiszolgálás rendben volt, de semmi különös. Friss alapanyagokból készült ételekhez mérten korlátozott a kínálat, de ez ilyen helyen természetesnek mondható. Az én ebédem egy rákleves és malaccsászár volt. Ezek nagyon finomak voltak, nem véletlenül dicsérték az éttermet. Mennyiségileg viszont a leves nagyon sok volt a malac pedig kevés. Összességében csak ajánlani tudom, csak az étterem lehetne egy jobb helyen, ahol esetleg nyugodtan ki lehetne ülni.

Kalandra fel! – hogy egy nyolcvanas évekbeli banda első lemezének címét idézzem.

Jómagam átengedtem a választást turnétársamnak, aki egy Rákóczi túrós és egy Mákos guba átiratot kért. Minkét süti kiváló volt, hozta az eredeti ízharmóniákat, amit állagjátékkal és pazar formavilággal egészített ki.

Úgy gondolom, kissé túlárazottak az ételek. A fejenkénti fogyasztás meghaladta a 30. 000 Ft-ot

Az ételek amiket választottunk nagyon finomak voltak. Értem ezt az előételre,levesre,főételre ami fenséges volt, és a desszertre ami pedig mennyei volt. Nagyon köszönjük ezt a kulináris élvezetet ami nem minden napi és még is elérhetővé vált számunkra. Ha lehetőségünk lesz rá biztosan vissza térünk ide és bátran merem ajánlani mindenkinek aki teheti térjen be a Borkonyhára nem fog csalódni.

. . . . ? A roppant figyelmes pincér (de nyugodtan írhatnám, hogy a "család jó ismerőse", hiszen közvetlen, de nem tolakodó stílusa alapján erre asszociáltam)egy gondot azonnal levett a vállunkról: kislányomra tekintve elejét vette a kínlódásnak és ajánlata tökéletesnek bizonyult. Lássuk mit ettünk mi, felnőttek? Előételként Zakuszka ravioli paradicsomlevessel (mellé a "család jó ismerősének" kedves tájékoztatása) illetve Vichyssoise nyúlfasírttal, zsályával. Indításnak mennyei. A főételek szépen sorban: konfitált kacsacomb préselt májjal (a máj miért nem manna? olvadt a szájban, íze fantasztikus) csirkefarm (káprázatos) mangalica sült vizitormával, gyömbéres gombákkal (óóóóóóóóóó! ). Az aggódást elvitte a remekebe szabott étkek szele, de hogy biztos legyen a Borkonyha fölöttünk aratott győzelme, érkezett a desszert is szépen sorban: citromtorta gorgonzola fagylalttal, ropogós túróval, málna túró kókusz, valamint fekete csokoládé narancs szorbettel. Le voltunk nyűgözve. Az áraik korrekten fedték a kínált színvonalat, messze elkerülték az öntelt elszállást önnön nagyszerűségüktől. Elégedetten, ízektől eltelve távoztunk, a legkisebbtől a legnagyobbig.

A marinált hallal és a házi pisztáciás kenyérrel kezdtük az étkezést, követte a konfitált ökörpofa. Pont annyi egy adag, hogy nem laksz túlságosan jól tőle, a véres hurka is új értelmet nyert a szótáramban. A kedvesemtől kaptam ezt a gyönyörű estét, örök emlék marad. :)