Cat Café - Révay utca Budapest

Alapjáraton szeretem az állatokat, a macskát sem bántanék soha (legfeljebb megenném , ha valaki jól elkészíti, mint az Egészséges Fejbőr dalában az ír birkagulyást a dalszövegíró) ha macskával találkozom, megsimogatom, de azért helyén tudom őket kezelni. No, a Cat caféban a macskák szabadon kószálnak, a tárgyalakat melyek ki vannak nekik téve nem szabad matatni és vakuzni sem, nehogy zavarjuk a macskákat. Mindenki kap házirendet is, melyben ezek a dolog fel vannak sorolva. A kiszolgálás nagyon lassú, úgyhogy miután hiába várakoztam a pincérre, aki tudott jelenlétemről, lementem, és elvitelre kértem egy ásványvizet, mert írni akartam a helyről s nálam ebbe beletartozik az is, hogy pénzt hagyok ott. (390 ft volt fél liter. ) Az árak elég magasak, a választék kommersz, érdektelen. Az elmondottak ellenére díjazom a helyet, szeretem az ötletes egységeket, s csak javasolni tudom bárkinek, hogy ezt a humorral, kreativitással megalkotott kávézót látogassa meg. A felszolgálóknak meg innen üzenem, hogy figyeljenek jobban a vendégekre, ne csak a macskákra.

Ha jól számoltam, 10 különböző fajtájú cicus jön-megy, nézelődik, kíváncsiskodik, de többségük inkább lustálkodik és alszik a számukra kialakított számos kényelmes fészekben, kosárban, kispárnán. Az utcaszinten 2 helyiség található, az első egyszerűbb berendezésű kávézó hangulatú, a belső rész kuckósabb, kényelmes színes fotelokkal, pamlagokkal, az egyik falon mindenféle cica-alvóhely-dobozzal, a másik falnál egy hatalmas macska-mászókával. A galériaszinten további leülős helyek vannak. A cicák nem kunyerálnak ételeket, bár a kínálatban nem is igazán vannak számukra érdekesnek tűnő fogások, bár némelyikük hagyja magát megsimogatni, szelídek, nyugodtak. Az étlapon sütemények és paninik szerepelnek. Az árak elég húzósak, valószínűleg a cicák ellátási költségeit is bekalkulálták. Egy kis csésze tea 770 Ft-ba, a kis üveges üdítők 390 Ft-ba kerülnek. Aki szereti a cicákat, annak mindenképpen érdekes lehet felkeresni, kulináris szempontból viszont nem igazán számottevő hely.

Másik, amin kicsit megütköztem, hogy mennyire nem tartja be a hely a saját szabályait, pedig nem nehezek. Kapásból az első ignorálva van, miszerint 14 éven aluli gyerek NEM jöhet be (kivétel hétfőnként, de jelen esetünkben igencsak a hét vége felé grasszáltunk már). Másik, alvó makkához nem nyúlunk, bajszát nem pödörjük, farkából nem sodrunk kötelet. Ehhez képest a szemem előtt robogott oda egy alvó bolyhoshoz a töpli és persze büszke felmenője, hogy jól megnyunyorgassák szerencsétlen jószágot, aki most kivételesen, így öntudatlanul, édes álmából felrévedve hagyta magát. A macsik igen fásultak és unottak voltak a nonstop kunkorgatástól. Nyilván nem konkrét kínzásról van szó, a macska pedig elég határozottan kifejti nemtetszését,ha arról van szó, "de". . . Persze a vendég az első és szükséges, hogy máskor is betérjen, hogy elkölthessen pár hitvány pénzérmét, de a következetesség sem mellékes. Nem kell leordítani a vendéget, hogy lobogjon a haja, de meg lehet kérni, hogy a cica fáradt, kérem hagyja. Saját alaptapasztalat, ha a macska akar valamit, odajön. Ha kíváncsi és törődést kér, odajön; két cica is odajött hozzánk, majd ment is a dolgára, ha megelégelte. A fiúk nagyon aranyosak voltak mindettől függetlenül, bármikor álltak rendelkezésre, ha rendelni szerettünk volna. Mosolyogtak, udvariasak voltak, ami nagyon dicséretes! A cicafejet formáló csokis-pohárkrém pedig különösen finom volt!

A sütik is nagyon finomak, érdemes megkóstolni a muffinokat és a pohárkrémeket is. Ellenben valami elképesztő árak vannak, egy kávé 500 Ft - de segond, ezt betudtam annak, hogy a cicák minőségi ellátása pénzbe kerül, akinek volt valaha macskája, tudja, hogy nem olcsó mulatság az eltartásuk. A legnagyobb probléma viszont az emberek általános hozzáállása az állatokhoz - ez annyiban a kávézó hibája, hogy nem tartanak nagyobb fegyelmet a vendégek körében. Noha még ki is van írva, hogy a macskákat nem szabad nyomorgatni, kiszedni az ágyukból, ha alszanak, húzni a farkukat (magyarán illenék a szerencsétlen jószágok nyugalmát tiszteletben tartani), ezt alig-alig tartják be a népek, és ez látszik is az állatkák viselkedésén - fásultak, unottak, láthatóan fáradtak. Félreértés ne essék, persze nem látványos állatkínzás megy itt, csak éppen az a mindent átható attitűd, hogy "nekem a pénzemért jár a macskázás. " Még ha a macska láthatóan inkább vágyna arra, hogy hagyják végre békén. Azt sem értem, ha egyszer a házirend azt írja, hogy 14 éven aluli gyerekek hétfő kivételével nem mehetnek be a kávézó területére, akkor ehhez miért nem tartják magukat? Vagy a tudomány legutóbbi állása szerint a csütörtök is hétfő? Végül is nem nekem baj, hanem annak a szegény macskának, akinek majdnem kitépte a farkát egy neveletlen gyerek (az anyja persze rá nem szólt volna). A személyzet, gondolom, nem mer közbeszólni ilyen esetekben, pedig ebben a helyzetben nem a vendég az első. A hely alapkoncepciója nagyon szimpatikus. Kár, hogy az emberi butaság - ha nem is teljesen, de elég alaposan - elrontja, pedig elég lenne annyit tudomásul venni, hogy az állat nem játék.