Csalánosi Csárda Óbuda Budapest

Óbudaiként örülök, hogy nem kell a város más részeibe menni egy jó ebédért vagy vacsoráért!

Ide járunk ketten a párommal és a családdal is, mert minden finom és egy 2 személyes tál 2 felnőttnek és 2 tininek simán elég, sőt, még el kell csomagoltatni a végén a maradékot. Szinte mindegy, hogy mit rendelek, mindig nagyon finom és akkora adag, hogy a felét hazaviszem és az a másnapi ebédem. Igen, itt minden friss.

Azért az adagok hiába nagyok, valójában be kell csomagoltatnod a maradékot, mert tényleg akkora, hogy sajnálsz otthagyni annyit. . . nemcsak egy falat marad. Illetve nem tudsz végigenni egy menüt. Ha levest kérsz, tutira nem eszed meg a másodikat, és a desszertet meg főleg felejtsd el. Mi csak főételt ettünk, de az is hatalmas volt, jóllaktunk. . . és sajnáltam, hogy mást nem tudtam megkóstolni. De láttam a környező asztalokat. . . és hát, mindenkinél akkorra adag! ! ! mindenki csomaggal jön ki az étteremből. Ízre is finom volt, a ragulevesben elegendő hús van, ami a mostani éttermekben ritka. Ami viszont tragikus : kiszolgálás. . . . volt a szomszéd asztalnál egy pár, akitől fel sem vették jó darabig a rendelést, azok el is mentek. . . merthogy annyian vannak vendégek, és a személyzet olyan kevés, hogy ez van. . . mondjuk ha már sikerült rendelni, akkor éljen ! nagyjából időben kihozzák. . . VIszont ami még ennél is tragikusabb ! ! ! ! ! ! ! ! ! Arra, hogy fizessünk, szerintem minimum 15 percet vártunk. . . majdnem újból megéheztem :) egy nő szaladgál jobbra balra a pénzért, éshát mindenki rá vár. . . És a mai világban kicsit vendégbarátibb módszereket kellene bevezetni a fizetésre: se szép kártya, se bankkártya. . . csak a zsebbe menő készpénz. . . . persze pincér szempontjából ez a jó. . . de nekem. . . . vendégnek, nem. . . .

Bár van kinti terasz is, de inkább benti helyet választottam. A berendezés nagyon-nagyon magyaros, bukolikus; köcsögök a köcsögfán, szalonna, sonka a vitrinben, mozsár, régi vasalók, lopótök, sok hagyma, fokhagyma és pirospaprika fonat a falakon. . . ál-terméskő fal. Aki a letisztult, egyszerűbb formavilágot kedveli, annak ez bizonyára már túl sok a jóból, bevallom, nekem nem volt egyáltalán zavaró, harmonikusnak éreztem a helyet összességében, és nekem tetszett a dizájn. Talán a bejárattal szemben lévő keleties zen-csobogó (? ) volt az, amit nem tudtam ebbe a képbe beilleszteni, bár lehet, hogy ezzel egy kis patak csordogálását próbálják illusztrálni. Az étlap véleményem szerint túlságosan hosszú, nem is volt energiám részletesen végigolvasni, inkább pillanatnyi szimpátia alapján gyorsan döntöttem, mivel napok óta élt bennem az ananász gondolata, amikor megláttam az étlapon, a Hawaii csirkemell mellett döntöttem, rizzsel. Amúgy a fő profil egyértelműen a magyaros ételek, tradicionális fogások, ilyen környezetben ez nem is volt meglepetés, sok libamájas fogás, serpenyős ételek, ponty, harcsa, bélszín. . . Míg a csirkés és halas étkek ára 2000 Ft körül tendált, a marha inkább a 4-5000-es kategóriában, és ehhez még hozzájön a köretek ára (6-700 Ft). Az étel reális időn belül, kb. 15 perc alatt készült el, s amikor a séf kihozta, és megláttam a tányért, majdnem lefordultam a székről, akkora hatalmas adag volt. A felét tudtam úgy megenni, hogy mindössze ezt az 1 fogást rendeltem, és tényleg farkaséhesen érkeztem. De a maradékot készséggel becsomagolták, a pincér fiatalember mosolyogva mesélte el, hogy általában kevés olyan vendég van, aki üres kézzel, "motyó" nélkül távozna tőlük. Az étel minőséget azért értékelem csupán átlagosra, mert tényleg annak éreztem. A rizs sima rizs, nem prémium minőségű, és kicsit száraz volt. A csirkemellen bolti sonkaszalámi szelet volt és konzerv ananász karika. Ez nem egy fine dining étterem, itt arról szól a történet, hogy nagyot együnk, s közben jó társasággal jól érezzük magunkat. Szervizdíj nincs, 1 üdítővel, borravalóval 3. 500 Ft-ot fizettem. Összességében nekem kellemes élmény volt, de csak annak ajánlom, aki szereti az ilyen magyaros helyeket. Pl. a hazánkba látogató külföldi turisták többségének biztosan bejön.

Az ételek finomak és bőségesek voltak, a barátnőm halászlevet kért, én mozzarellás csirkemellet, a fiúk csülköt. Mindegyik ízlett mindenkinek. Ami a negatívum, hogy a pincérek elég szétszórtak voltak. Későn jött az ital, az étel, és elfelejtettek kanalat hozni a leveshez stb. Az árak az ételek minőségével arányban vannak. Ha valaki ráér és szeretne komótosan megebédelni, akkor azért nem rossz választás. . .

Külön üde színfolt volt a cigányzene is. Összefoglalva nem ők művelik a csúcsgasztronómiát, de aki egy nagyot akar enni, vagy külföldi vendégeknek megmutatni a magyar vendéglátást, annak ez a hely tökéletes. Én is vissza fogok még térni, mert jó érzésekkel távoztam!

Mint a mai nap is… Tulajdonképpen családi esemény apropójából látogattunk ide, de egy cseppet sem véltem rossz választásnak, már az első gondolatra sem. Nem is csalódtam. Végre valahol megnyugtatóan figyelmes, gondos vendégvárással találkoztam, már a belépés pillanatától kezdve. Figyeltek ránk. Abszolút alkalmazkodóak voltak, rugalmasak, minden megoldásban benne voltak, türelmes a felszolgáló, pont annyira kedves és oldott, amennyire még jól is esik, érti a vendéget, ráérez a stílusára, a másik asztalnál meg a másik vendégére. . . ez az! Finom volt az Újházi tyúkleves, bár a hús állagát inkább csirkére tippeltem volna, de ez nem egészen biztos. A gombával, velővel töltött falatok is elég élvezetesek voltak, kissé semlegesre keveredve, de összességében semmiben lehet igazán kivetnivalót találni. A steakburgonya remek volt, a vegyes savanyúság is minden szempontból megállta a helyét. Tetszik, hogy van élő cigányzene, de nem tolakodó, és nem zavar, tetszik, hogy a gyerekek egy komplett kis játszótéren tombolhatnak szükség szerint, nem az asztaloknál nyűglődnek. Megérdemli a hely minden szempontból az ötöst!