Déryné Bisztró Budapest

Ránk kapcsolták a villanyokat kb fél-2kor, utalva arra, hogy már vége a bulinak, mindenki induljon hazafele. Minden más amúgy nagyon szuper. A berendezés, a hangulat kompenzálja a kínálat és a felszolgálók hiányosságait.

Sajnos nem várt dolgok jöttök közbe és változtatnom kellett az asztalfoglalás időpontján. A második hívásomra sikerült valakinek felvennie a telefont, de akkor is már majdnem hagytam az egészet a fenébe. Miért nem tud valaki válaszolni a telefonhívásokra? Amikor az étterembe értünk, akkor természetesen a pincér egy asztalt se tudott adni, csak a konyha mellettit. Ahol a 186 centimmel teljesen össze kellett kuporodnom, mert mögöttem járkáltak a pincérek. Persze ezt nagyon óvatosan tették, de ennék ellenére zavaro volt. Megkaptuk a menűt, rendeltünk volna, de kiderült hogy kb a 12 főfogásból csak hármat tudtak elkészíteni aznap este(a pincér valamilyen költözésre hivatkozott). Előételnek rendeltünk egy gulyás és egy sütőtök levest, főételnek meg egy konfitált kacsacombot és egy lassanfőzött marhapofa (kockát). Mielőtt megérkezett volna az előétel kaptunk egy kiskosárnyi házi kenyeret, ami véleményünk szerint nem volt friss és nehéz volt megrágni, éles és vastag volt a kérge, egyáltalán nem ízlett sajnos. Ezután jött az előétel, a gulyáslevest nem ajánlanám - egy magyar étteremben ez nem dicsőség! - viszont a sütötök leves csodás volt nagyon ízlett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ízt ki lehet hozni a sütőtökből. Nagyon meglepődtünk amikor a párom megkapta a marhapofa(kockát). Egyszerűen nem tudtunk hozzászolni. Nem nyerte el egyikőnk tetszését sem az íze sem a tálalása. Ezzel ellenben az én konfitált kacsacombom tökéletes volt. Remek tálalás, omlós hús, ropogós bőr úgy ahogy annak lennie kell. Összességében vegyes élményünk van. A tizenkettőből csak három főtételt tudtak felszolgálni kora este, ez számomra elfogadhatatlan. Külön kértem, hogy ne konyha mellé rakjanak és mégis, állítolag nem volt máshol üres asztal, pedig igen. Ráadásul az asztalok nagyon közel voltak egymáshoz. Roppant zavaro! A pincérek nagyon kedvesek voltak, profi módon szolgálták fel az ételeket. Tiszta volt minden, hangulatos zene szólt. Nagyon pozitívan mentünk az étterembe, de sajnos ha legalább az ételek ízével meg lettünk volna elégedve és több fajta főételt szolgálnának fel akkor szivesen visszamennénk.

Bécsi szeletet, Fish and Chipset rendeltünk és menta teát. Amit kaptunk:
A tea - meleg víz volt tulajdonképpen. Friss menta levelek voltak beletépkedve a bögre vízbe. De mégiscsak meleg víz lett a végeredmény. És ezután jött a döbbenet: mindkét fogás szó szerint el volt áztatva az olajban. Tocsogott. Próbáltunk pozitívan hozzáállni. Nem akartunk problémázni, ragaszkodtunk a romantikus kora tavaszi hangulat attitűdhöz. Ezért még ettünk néhány falatot, hátha mégsem olyan rossz mint elsőre tűnt, mégiscsak a Dérynéban vagyunk. De néhány falat után egyszerűen nem bírtuk tovább, annyira olajos volt, hogy egyszerűen a gyomrunk nem tudta befogadni. Nem kívántuk ezt a helyzetet. Szóltunk a pincérnek. Ami ezután történt az megalázó és méltatlan. Jött a főpincér és majdhogynem csalónak titulált bennünket, azzal, hogy mért nem rögtön szóltunk, hanem megettük majdnem a felét, és most akarjuk visszaküldeni az ételt. Aztán jött az üzletvezető - [moderálva - a szerk. ] aki támadó, lekezelő és kioktató modorban a szemünkbe mondta, hogy nem igaz, hogy olajos az étel. Annyira bántó és váratlan volt ez a reakció, hogy elsírtam magam. Valószínű, hogy az oda járó politikusokkal nem beszélnek így, és ha drága öltönyben, márkás karórával, luxusautóval érkeztünk volna, akkor sem ebben a bánásmódban részesülünk. Ezt a megkülönböztetést mindvégig érezni az étteremben. Csak Egy ott dolgozó kért csak csak elnézést tőlünk és elismerte hibájukat, mondta, hogy ő megkóstolta a konyhában a tányérunkon lévő ételt és valóban olajos volt, hogy valószínűleg tovább benn hagyta a szakács az olajban. És, hogy megérti, ha soha többé nem megyünk hozzájuk vissza, ő is ezt tenné. Jólesett ez a vigasz. valóban soha többé nem akarunk oda visszatérni, bármilyen klasszul ki van találva az arculatuk, a vendégszeretetről és szakácsművészetből még sokat kell tanuljanak. Egyébként a fogyasztott étel árának a felét ki kellett fizessük.

Nagyon dizájnos, ízre kitűnő. A kávéra jó sokat kellett várni, amikor már nagyon fészkelődtünk, akkor kapcsolt a pincérhölgy, hogy elfelejtette, és gyorsan leadta a rendelést. A nem olcsó árakat 4 fő felett (? ? ) 12% szervízdíj terheli.

Egy ilyen stílusú étteremtől elvárná az ember hogy jóllakottan távozzon és ne kb. 6 dkg legyen egy steak fonnyadt salátával.

Szóval vegyes előérzetekkel hétköznap ebédidőben, de kevés szabadidővel látogattam meg az éttermet. Az ajtóban egy fiatal kedves hölgy fogadott, aki egy bárszékes, magas asztalhoz kísért. A nagyobb, több férőhelyes asztalokat a nagyobb létszámú társaságoknak tartják fenn. Majdnem teltház volt! Az étterem közepén egy hatalmas bárpult van, innen szervírozzák az italokat. Az étterem egyik sarka könyvtárszoba hangulatú, kuckós-meghitt, illetve van 2 asztal, ami borbisztró jellegű környezetben áll, ahol az egész falat borospalackok borítják be. A pincér hölgy is nagyon nyájasan kedvesen fogadott, egyből ajánlott italt, és látszott, hogy étlap nélkül is jól ismeri a fogásokat, itt nem a sorszám alapján azonosítják az ételeket. Étlapra amúgy nem volt szükségem, mert előre elhatároztam, hogy túrógombócot fogok kérni, melyhez a hölgy javaslatára a teák közül mentateát választottam. Igazi bio-tea készült, friss mentaleveleket hozott, hozzá akácméz, frissen facsart citromlé (nem Olympos! ), barnacukor. Az étlapjuk amúgy elég rövid és egyszerű, nincs túlbonyolítva. A túrógombóc 1 db nagy méretű gombóc volt, könnyű, nem édes, de mégis laktató, tökéletesen volt elkészítve, sok tejföllel, enyhén fahéjas morzsával. Az árak magasak Déryné-nél, másutt ennyi pénzből bőven megebédelhettem volna. A személyzet hozzáállása nagyon szimpatikus és üdítő élmény volt, itt úgy éreztem, a VENDÉG nagyon fontos mindenki számára, és a munkájukat is lelkesen, pörgősen, odaadóan végezték (vagy ha valójában nem, kívülről mégis úgy látszott, hogy igen). A mellékhelyiségek a pincében találhatóak, itt van egy elkülönített borospince is, amelyet zártkörű eseményekre lehet igénybe venni, ottjártamkor le volt zárva.

. . . Az étlap: nagyon szerény! Kb. 8 féle főétel van. A kacsaleves és a gombakrémleves finom volt, csak nagyon kevés. A pisztráng nagyon finom volt, és gusztusosan volt tálalva, de legalább még ugyanakkora elfogyott volna. Volt, aki óriás bécsi szeletet evett. Nos, ennyi pénzért bőven belefért volna, hogy borjúból készüljön és ne sertéskarajból. Mondjuk nem volt rossz, de erre inkább azt mondnám, hogy átlagos, semmi különös nem volt, sőt, egy-két falat rágós is volt. A limonádé átlagosan finom volt, nekem hiányzott belőle a menta. Az árak: nagyon-nagyon drága étterem, főleg ahhoz képest, hogy az adagok nagyon picik. Kb. 60-70 percet kellett várni az ételre. A levest kb. 20-25 perc múlva hozták, az még belefért, de a főételes várakozás gyerekekkel kissé hosszú volt. Összességében igényes szép étterem, teltházzal, kevés választékkal, igényes tálalással, finom ételekkel, de nagyon drága és kicsik az adagok, nem nagyon lehet jóllakni.