Déryné Bisztró Budapest

Bécsi szeletet, Fish and Chipset rendeltünk és menta teát. Amit kaptunk:
A tea - meleg víz volt tulajdonképpen. Friss menta levelek voltak beletépkedve a bögre vízbe. De mégiscsak meleg víz lett a végeredmény. És ezután jött a döbbenet: mindkét fogás szó szerint el volt áztatva az olajban. Tocsogott. Próbáltunk pozitívan hozzáállni. Nem akartunk problémázni, ragaszkodtunk a romantikus kora tavaszi hangulat attitűdhöz. Ezért még ettünk néhány falatot, hátha mégsem olyan rossz mint elsőre tűnt, mégiscsak a Dérynéban vagyunk. De néhány falat után egyszerűen nem bírtuk tovább, annyira olajos volt, hogy egyszerűen a gyomrunk nem tudta befogadni. Nem kívántuk ezt a helyzetet. Szóltunk a pincérnek. Ami ezután történt az megalázó és méltatlan. Jött a főpincér és majdhogynem csalónak titulált bennünket, azzal, hogy mért nem rögtön szóltunk, hanem megettük majdnem a felét, és most akarjuk visszaküldeni az ételt. Aztán jött az üzletvezető - [moderálva - a szerk. ] aki támadó, lekezelő és kioktató modorban a szemünkbe mondta, hogy nem igaz, hogy olajos az étel. Annyira bántó és váratlan volt ez a reakció, hogy elsírtam magam. Valószínű, hogy az oda járó politikusokkal nem beszélnek így, és ha drága öltönyben, márkás karórával, luxusautóval érkeztünk volna, akkor sem ebben a bánásmódban részesülünk. Ezt a megkülönböztetést mindvégig érezni az étteremben. Csak Egy ott dolgozó kért csak csak elnézést tőlünk és elismerte hibájukat, mondta, hogy ő megkóstolta a konyhában a tányérunkon lévő ételt és valóban olajos volt, hogy valószínűleg tovább benn hagyta a szakács az olajban. És, hogy megérti, ha soha többé nem megyünk hozzájuk vissza, ő is ezt tenné. Jólesett ez a vigasz. valóban soha többé nem akarunk oda visszatérni, bármilyen klasszul ki van találva az arculatuk, a vendégszeretetről és szakácsművészetből még sokat kell tanuljanak. Egyébként a fogyasztott étel árának a felét ki kellett fizessük.

. . . Az étlap: nagyon szerény! Kb. 8 féle főétel van. A kacsaleves és a gombakrémleves finom volt, csak nagyon kevés. A pisztráng nagyon finom volt, és gusztusosan volt tálalva, de legalább még ugyanakkora elfogyott volna. Volt, aki óriás bécsi szeletet evett. Nos, ennyi pénzért bőven belefért volna, hogy borjúból készüljön és ne sertéskarajból. Mondjuk nem volt rossz, de erre inkább azt mondnám, hogy átlagos, semmi különös nem volt, sőt, egy-két falat rágós is volt. A limonádé átlagosan finom volt, nekem hiányzott belőle a menta. Az árak: nagyon-nagyon drága étterem, főleg ahhoz képest, hogy az adagok nagyon picik. Kb. 60-70 percet kellett várni az ételre. A levest kb. 20-25 perc múlva hozták, az még belefért, de a főételes várakozás gyerekekkel kissé hosszú volt. Összességében igényes szép étterem, teltházzal, kevés választékkal, igényes tálalással, finom ételekkel, de nagyon drága és kicsik az adagok, nem nagyon lehet jóllakni.

Kértük a pincértől, hogy halkítsák le egy picit, mert a saját gondolatainkat sem halljuk, nem hogy beszélgetni tudjunk. Az asztalunk is beleremegett a basszusba. Egyszerűen tönkre tette az esténket és a helyről való véleményünket a hangos zene. Nem értem, ezt miért nem érzik a pincérek, mikor az ő hangját sem lehetett hallani, többször visszakérdeztünk rendeléskor. Igazából ez volt az oka amiért utólag nekiálltam az étteremről írt véleményeket böngészni. Másnál is olvastam ezt a problémát.

Egy ilyen stílusú étteremtől elvárná az ember hogy jóllakottan távozzon és ne kb. 6 dkg legyen egy steak fonnyadt salátával.

Szóval vegyes előérzetekkel hétköznap ebédidőben, de kevés szabadidővel látogattam meg az éttermet. Az ajtóban egy fiatal kedves hölgy fogadott, aki egy bárszékes, magas asztalhoz kísért. A nagyobb, több férőhelyes asztalokat a nagyobb létszámú társaságoknak tartják fenn. Majdnem teltház volt! Az étterem közepén egy hatalmas bárpult van, innen szervírozzák az italokat. Az étterem egyik sarka könyvtárszoba hangulatú, kuckós-meghitt, illetve van 2 asztal, ami borbisztró jellegű környezetben áll, ahol az egész falat borospalackok borítják be. A pincér hölgy is nagyon nyájasan kedvesen fogadott, egyből ajánlott italt, és látszott, hogy étlap nélkül is jól ismeri a fogásokat, itt nem a sorszám alapján azonosítják az ételeket. Étlapra amúgy nem volt szükségem, mert előre elhatároztam, hogy túrógombócot fogok kérni, melyhez a hölgy javaslatára a teák közül mentateát választottam. Igazi bio-tea készült, friss mentaleveleket hozott, hozzá akácméz, frissen facsart citromlé (nem Olympos! ), barnacukor. Az étlapjuk amúgy elég rövid és egyszerű, nincs túlbonyolítva. A túrógombóc 1 db nagy méretű gombóc volt, könnyű, nem édes, de mégis laktató, tökéletesen volt elkészítve, sok tejföllel, enyhén fahéjas morzsával. Az árak magasak Déryné-nél, másutt ennyi pénzből bőven megebédelhettem volna. A személyzet hozzáállása nagyon szimpatikus és üdítő élmény volt, itt úgy éreztem, a VENDÉG nagyon fontos mindenki számára, és a munkájukat is lelkesen, pörgősen, odaadóan végezték (vagy ha valójában nem, kívülről mégis úgy látszott, hogy igen). A mellékhelyiségek a pincében találhatóak, itt van egy elkülönített borospince is, amelyet zártkörű eseményekre lehet igénybe venni, ottjártamkor le volt zárva.

Pisztrángot rendeltünk,
ami nem volt rendesen grillezve inkább csak átpárolva,és érdekes mód ahhoz képest,hogy a férjem és én ugyanazt rendeltük,a pisztránghoz tartozó zöldségeink sem voltak egyformák. A hús íztelen volt, az állaga meg szétmállós. A bagett, ami az asztalon egyébként finom volt, és a desszertek is kiválóak voltak. De úgy gondolom ez mind kevés, mert az ember általában azért megy étterembe mert valami különlegeset, valami mást szeretne enni. Úgy érzem ezekért az árakért jobban odafigyelhetnének a főételek minőségére. Sajnos éhesek maradtunk, nem hiszem,hogy még egyszer betérünk ide.

A barátnőm által kért lasagne fűszerezése megbicsaklott, mert a paradicsom nem olyan ízű volt benne, amilyet mi elvárnánk egy népszerűnek mondott bisztrótól. Az ára 2. 450 forint, ennyiért mást vár el az ember. Az általam rendelt, közel 3. 000 forintos „Óriás bécsi” fantázianevű étel pedig szimplán romlott volt és büdös. (Az már mindegy is, hogy sertéshús volt, amit így kihoztak. )
[moderálva - a szerk. ]

Azért a hangula tényleg jó, az utcán a vöröses világítás és a saját pékség az étterem előtt. A fogadókisasszony aranyos és barátságos, de azért kicsit sok a "borocska". Bisztró ételek, wine bar és klasszikus bár hangulata keveredik, erősen eklektikus minden. Többször voltam, de egyetlen ételre sem emlékszem. AZért amikor odasüt a nap és még nincs kánikula, jó egy pohár hideg roséval kiülni a ház fala mellé. Próbáljátok ki, hátha nektek jobban tetszik majd és ha szerencsétek van, egy igazi CELEBBE botlotok. :)

Az étlap kicsit egy tapas bár menüjére emlékeztetett. Nincs kifejezetten külön elő- és főétel, bármit kérhet a vendég bármivel. Hárman megkóstoltuk az Alpesi New York / Rib Eye-t, a faszénen égetett, krémes padlizsánt, a fetában és parmezánban felolvadó spenótot, a füstös új-zélandi bárány kebabot, a karamellizált répát, és az Oxtail tortellinit lassan sült ragu, vajas parmezánkrém. A steak inkább medium-ra sikerült, mint medium rare-re (utóbbi elkészítést kértük), de még így is kifejezetten finom volt, ahogy a tortellini és a kebab is. A köretek szintén rendben voltak, egyedül a krémes padlizsánnal nem tudtam mit kezdeni, próbálgattam, de sehogy sem ízlett, illetve ízében sem emlékeztetett a padlizsánra. A desszertek közül a túrógombóc fantasztikus, az egyik legjobb, amit étteremben ettem. A créme brűlée egy laposabb és szélesebb tálban volt elkészítve, ettől pedig túl sok volt a tetején az égetett, karamellizált cukor, és kevés a krém (ami egyébként finom volt). Ízlés kérdése, nekem valahogy nem jöttek be így az arányok. Az ételek és italok árazásánál erősen megnyomták a ceruzát, és a számla plusz 15% (! ! ! ) szervízdíjat is tartalmaz. Kellemes hely, de eléggé túlárazottnak éreztük. Tulajdonképpen 9-10. 000 Ft körül mozog a főétel/hús körettel.

Nem maradt más hátra, mint egy túrós batyu elfogyasztása. /az is drágább,mint máshol/