Déryné Bisztró Budapest

Kifogástalan a kiszolgálás, kicsivel még annál is több, a szegedi származású ifjú hölgy a szakma legjobbjai közé tartozik. Öröm volt Vele beszélgetni. Némi hezitálás után - minden étel kóstolásra csábít – az egg Benedict s a kacsamáj találkozását ígérő fogást választottam. A produkció katartikus, ízre, állagra egyaránt. A pezsgőt aranyárban mérik, egy pohár Sauska brut 3000 ft, szívesen kezdtem volna azzal a napot, mint egy nappal korábban, a Párisi udvarban, ahol ugyanez 2000. De ezt már sokallottam. Kértem hát egy ételhez illő bort, a Gilvesy pincétől. A helyben sült kenyér kitűnő. A 13,5 %os felszolgálási díjat megszavaztam volna, ha megkérdeznek, így, rámerőltetve kifejezetten zavart. A beltér és a terasz hangulatos. Az összélmény mindent egybevetve csillagos ötös.

Sajnos nem várt dolgok jöttök közbe és változtatnom kellett az asztalfoglalás időpontján. A második hívásomra sikerült valakinek felvennie a telefont, de akkor is már majdnem hagytam az egészet a fenébe. Miért nem tud valaki válaszolni a telefonhívásokra? Amikor az étterembe értünk, akkor természetesen a pincér egy asztalt se tudott adni, csak a konyha mellettit. Ahol a 186 centimmel teljesen össze kellett kuporodnom, mert mögöttem járkáltak a pincérek. Persze ezt nagyon óvatosan tették, de ennék ellenére zavaro volt. Megkaptuk a menűt, rendeltünk volna, de kiderült hogy kb a 12 főfogásból csak hármat tudtak elkészíteni aznap este(a pincér valamilyen költözésre hivatkozott). Előételnek rendeltünk egy gulyás és egy sütőtök levest, főételnek meg egy konfitált kacsacombot és egy lassanfőzött marhapofa (kockát). Mielőtt megérkezett volna az előétel kaptunk egy kiskosárnyi házi kenyeret, ami véleményünk szerint nem volt friss és nehéz volt megrágni, éles és vastag volt a kérge, egyáltalán nem ízlett sajnos. Ezután jött az előétel, a gulyáslevest nem ajánlanám - egy magyar étteremben ez nem dicsőség! - viszont a sütötök leves csodás volt nagyon ízlett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ízt ki lehet hozni a sütőtökből. Nagyon meglepődtünk amikor a párom megkapta a marhapofa(kockát). Egyszerűen nem tudtunk hozzászolni. Nem nyerte el egyikőnk tetszését sem az íze sem a tálalása. Ezzel ellenben az én konfitált kacsacombom tökéletes volt. Remek tálalás, omlós hús, ropogós bőr úgy ahogy annak lennie kell. Összességében vegyes élményünk van. A tizenkettőből csak három főtételt tudtak felszolgálni kora este, ez számomra elfogadhatatlan. Külön kértem, hogy ne konyha mellé rakjanak és mégis, állítolag nem volt máshol üres asztal, pedig igen. Ráadásul az asztalok nagyon közel voltak egymáshoz. Roppant zavaro! A pincérek nagyon kedvesek voltak, profi módon szolgálták fel az ételeket. Tiszta volt minden, hangulatos zene szólt. Nagyon pozitívan mentünk az étterembe, de sajnos ha legalább az ételek ízével meg lettünk volna elégedve és több fajta főételt szolgálnának fel akkor szivesen visszamennénk.

Teljes kiszolgáltatottság érzése mellett, előételünkre hosszasan várakozva azon tanakodtunk, hogy nem lenne-e jobb ötlet kifizetni a számlát, és fogyasztás nélkül távozni. (Később majd kiderül, hogy ez is bőven belefért volna). Előételünk félóra múlva megérkezett, eperlevest kértünk. Számomra túl édesre sikeredett, valószínűleg epervelővel készült, és sok-sok jéggel szervírozták, ami sokáig ehetetlenné tette az egyébként is ehetetlent. Mire megolvadt benne a jég, már semmi kedvem nem volt hozzá. Asztaltársam főfogásával kapcsolatban nagyjából a rendelés leadása után 35-40 perccel közölték, hogy amit ő rendelt az elfogyott (az étlapon nagyjából 6 étel közül lehet választani), gondolhatják mennyire kétségbe estünk, ha ebédidőben 13 órakor elfogyott abból a 6-ból 1. Választott egy másikat. Másfélórás várakozás után (miközben már a hangos zene mellett beszélgetni sem tudtunk) arra gondoltam, hogy a lábamon lévő cipő a korabeli spanyolcsizma fogalmát meríti ki. Olyan kényelmetlen helyzetben voltam kénytelen az étterem adottságai miatt eltölteni ezt a néhány órát, hogy attól tartottam soha többé nem tudok majd lábra állni. Ez ugyan az én hibám volt, mert én választottam az asztalt, de a nem létező konformitás teljes hiányában ez tűnt a legoptimálisabb választásnak. Mire megérkezett az étel, már mindkettőnknek fájt a feje. A sült pisztrángomnak csak egy részét kaptam meg (fejjel, és uszonnyal) nem tudom utóbbi kettő miért tűnt jó ötletnek, hiszen egyik sem fogyasztható, és látványnak sem ízléses. A hal szemei pofátlanul meredtek rám, már-már drámai hatást keltve. Nem mertem ujjat húzni vele, apró fogai veszettül meredtek rám. Testének további része Íztelen volt, fűszerezés nélkül, rosszul átsütve, nem gondoltam volna, hogy valahol még ezt az egyszerű ételt is képesek elrontani. Saláta köretként, száraz, rosszul megmosott (ropogott a homok időnként a fogam alatt) salátaleveleket kaptam (dresszing vagy balzsamecet nélkül), még a saláta szárát sem távolították el. Én kis naiv azt képzeltem, hogy a salátalevek alatt még megbújik egy kis halhús, de tévedtem. Asztaltársam malacpofája agyonsózott, és túlfőtt apró adag hús volt. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nekem a gyengébb a mai [moderálva - a szerk. ] tálalás, amikor egy mély pléh edényből szó szerint „”ki kell bányásznom” az ebédemet. Ebben a tekintetben én abszolút konzervatív vagyok. Tányéron szeretem fogyasztani az étket. Az asztalra elhelyezett kenyérhez nem is mertünk hozzányúlni „tékozló homár” blogján közreadott empirikus észlelése folytán, mely szerint a kenyér feláras. Elképesztő pofátlanságnak tartom. (a számlán, mint „pick-up” szerepel) Elébe mentem a dolgoknak. A számla. Sátáni számok vízszintes rendezése. 690 Ft egy krumpli köretért, egy pléh edényben amiben két annyira parányi szemű burgonya volt elkészítve, hogy még az oroszok sem kellett volna. A számla vége 13. 000 Ft volt. Micsoda arrogancia. Éhesek maradtunk.

A hideg előételek is finomak főleg, hogy nagyon jó minőségű a saját készítésű kenyereik és a vaj. A desszertek is mindig ízleni szoktak, tavaly nyárig az egyik legfinomabb citrom tortát is itt lehetett enni de receptváltás miatt nekem az új már nem ízlik de van habos mákos süteményük az zseniális. A főételekről sajnos nem tudok ilyen pozitív véleménnyel lenni kivétel a fish and chips-et mert az finom de többször futottam például napi ajánlatba ami semmi nyomot nem hagyott bennem. Szerintem a hely túlárazott és a pincérek meg túl haverságosak.

Kacsa sültet burgonyapürével,Rántott malackarajt, nyári töltött káposztát, bablevest fogyasztottunk, desszertnek túró gombócot,szilvást,és egy fagyi különlegességet választottunk. Fantasztikusak voltak az ételek egytől egyig,prémium minőségű volt minden. Amiben mindnyájunknak kis hiánya volt, a szilvás gombócban kevés volt a fahéj,de az összes ételnek volt egy árnyalatnyi házias jellege és ettől vált igazán nagy élménnyé számunkra. Az étteremben is felszolgált saját sütésű kiváló kenyér ,néhány méterre a bejárattól ,a saját kis üzletükben, más süteményekkel együtt megvásárolható. A kenyér ára a minőségét tükröző,a többi más jobb pékséghez hasonlóan 2e ft/kg Az épület belül is nagyon szép, a mosdók nagyon tiszták,illatosak ,és szépek . Az étterem elhelyezkedése miatt a parkolás nem egyszerű. Az árak egyértelműen az átlag felettiek,lehet feléért is "jót enni", de a kapott élmény egyedülálló , maradandó. Mindenképpen nagyon pozitívnak, értékelem a helyet. Bátran ajánlom bárkinek aki egy igazán különleges élményt szeretne , de ízvilágban nem teljesen eltávolodva a Magyar ízektől.

Semmi extra,de a pékàruval 5*. -fõétel:fish & chips:finom. 4*,bronzino:túl pici és szàraz volt. 3*
-desszert:az étlapról tùrógombóc 4*,a vitrinbõl:habos màktorta5*. Egyébként az ételek/italok szépen,igényesen voltak szervírozva,minden és mindenki(màrmint a személyzet) nagyon nett. Jól érztük magunkat. Köszönjük szépen!

Ők is nagyon jól érezték magukat, a részükre felszolgált ételek finomak voltak.