Déryné Bisztró Budapest

Pisztrángot rendeltünk,
ami nem volt rendesen grillezve inkább csak átpárolva,és érdekes mód ahhoz képest,hogy a férjem és én ugyanazt rendeltük,a pisztránghoz tartozó zöldségeink sem voltak egyformák. A hús íztelen volt, az állaga meg szétmállós. A bagett, ami az asztalon egyébként finom volt, és a desszertek is kiválóak voltak. De úgy gondolom ez mind kevés, mert az ember általában azért megy étterembe mert valami különlegeset, valami mást szeretne enni. Úgy érzem ezekért az árakért jobban odafigyelhetnének a főételek minőségére. Sajnos éhesek maradtunk, nem hiszem,hogy még egyszer betérünk ide.

Teljes kiszolgáltatottság érzése mellett, előételünkre hosszasan várakozva azon tanakodtunk, hogy nem lenne-e jobb ötlet kifizetni a számlát, és fogyasztás nélkül távozni. (Később majd kiderül, hogy ez is bőven belefért volna). Előételünk félóra múlva megérkezett, eperlevest kértünk. Számomra túl édesre sikeredett, valószínűleg epervelővel készült, és sok-sok jéggel szervírozták, ami sokáig ehetetlenné tette az egyébként is ehetetlent. Mire megolvadt benne a jég, már semmi kedvem nem volt hozzá. Asztaltársam főfogásával kapcsolatban nagyjából a rendelés leadása után 35-40 perccel közölték, hogy amit ő rendelt az elfogyott (az étlapon nagyjából 6 étel közül lehet választani), gondolhatják mennyire kétségbe estünk, ha ebédidőben 13 órakor elfogyott abból a 6-ból 1. Választott egy másikat. Másfélórás várakozás után (miközben már a hangos zene mellett beszélgetni sem tudtunk) arra gondoltam, hogy a lábamon lévő cipő a korabeli spanyolcsizma fogalmát meríti ki. Olyan kényelmetlen helyzetben voltam kénytelen az étterem adottságai miatt eltölteni ezt a néhány órát, hogy attól tartottam soha többé nem tudok majd lábra állni. Ez ugyan az én hibám volt, mert én választottam az asztalt, de a nem létező konformitás teljes hiányában ez tűnt a legoptimálisabb választásnak. Mire megérkezett az étel, már mindkettőnknek fájt a feje. A sült pisztrángomnak csak egy részét kaptam meg (fejjel, és uszonnyal) nem tudom utóbbi kettő miért tűnt jó ötletnek, hiszen egyik sem fogyasztható, és látványnak sem ízléses. A hal szemei pofátlanul meredtek rám, már-már drámai hatást keltve. Nem mertem ujjat húzni vele, apró fogai veszettül meredtek rám. Testének további része Íztelen volt, fűszerezés nélkül, rosszul átsütve, nem gondoltam volna, hogy valahol még ezt az egyszerű ételt is képesek elrontani. Saláta köretként, száraz, rosszul megmosott (ropogott a homok időnként a fogam alatt) salátaleveleket kaptam (dresszing vagy balzsamecet nélkül), még a saláta szárát sem távolították el. Én kis naiv azt képzeltem, hogy a salátalevek alatt még megbújik egy kis halhús, de tévedtem. Asztaltársam malacpofája agyonsózott, és túlfőtt apró adag hús volt. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nekem a gyengébb a mai [moderálva - a szerk. ] tálalás, amikor egy mély pléh edényből szó szerint „”ki kell bányásznom” az ebédemet. Ebben a tekintetben én abszolút konzervatív vagyok. Tányéron szeretem fogyasztani az étket. Az asztalra elhelyezett kenyérhez nem is mertünk hozzányúlni „tékozló homár” blogján közreadott empirikus észlelése folytán, mely szerint a kenyér feláras. Elképesztő pofátlanságnak tartom. (a számlán, mint „pick-up” szerepel) Elébe mentem a dolgoknak. A számla. Sátáni számok vízszintes rendezése. 690 Ft egy krumpli köretért, egy pléh edényben amiben két annyira parányi szemű burgonya volt elkészítve, hogy még az oroszok sem kellett volna. A számla vége 13. 000 Ft volt. Micsoda arrogancia. Éhesek maradtunk.

A barátnőm által kért lasagne fűszerezése megbicsaklott, mert a paradicsom nem olyan ízű volt benne, amilyet mi elvárnánk egy népszerűnek mondott bisztrótól. Az ára 2. 450 forint, ennyiért mást vár el az ember. Az általam rendelt, közel 3. 000 forintos „Óriás bécsi” fantázianevű étel pedig szimplán romlott volt és büdös. (Az már mindegy is, hogy sertéshús volt, amit így kihoztak. )
[moderálva - a szerk. ]

Azért a hangula tényleg jó, az utcán a vöröses világítás és a saját pékség az étterem előtt. A fogadókisasszony aranyos és barátságos, de azért kicsit sok a "borocska". Bisztró ételek, wine bar és klasszikus bár hangulata keveredik, erősen eklektikus minden. Többször voltam, de egyetlen ételre sem emlékszem. AZért amikor odasüt a nap és még nincs kánikula, jó egy pohár hideg roséval kiülni a ház fala mellé. Próbáljátok ki, hátha nektek jobban tetszik majd és ha szerencsétek van, egy igazi CELEBBE botlotok. :)

A hideg előételek is finomak főleg, hogy nagyon jó minőségű a saját készítésű kenyereik és a vaj. A desszertek is mindig ízleni szoktak, tavaly nyárig az egyik legfinomabb citrom tortát is itt lehetett enni de receptváltás miatt nekem az új már nem ízlik de van habos mákos süteményük az zseniális. A főételekről sajnos nem tudok ilyen pozitív véleménnyel lenni kivétel a fish and chips-et mert az finom de többször futottam például napi ajánlatba ami semmi nyomot nem hagyott bennem. Szerintem a hely túlárazott és a pincérek meg túl haverságosak.

Semmi extra,de a pékàruval 5*. -fõétel:fish & chips:finom. 4*,bronzino:túl pici és szàraz volt. 3*
-desszert:az étlapról tùrógombóc 4*,a vitrinbõl:habos màktorta5*. Egyébként az ételek/italok szépen,igényesen voltak szervírozva,minden és mindenki(màrmint a személyzet) nagyon nett. Jól érztük magunkat. Köszönjük szépen!