A Kakasban azt szeretem, hogy miközben fejet hajtanak a hagyományos magyar gasztronómia előtt, törekednek haladni a korral. A „haladás” ugyan eléggé lejáratott eszme, de bármennyire is konzervatívak legyünk, el kell, hogy ismerjük, hogy a technika eredményeit kár nem beépíteni a gyakorlatunkba. Ha lehetséges kifogástalan libamájterrint készíteni vákuum alatt, akkor miért ne tegyük azt? A Kakas képviselőivel volt szerencsém találkozni mind a Bűvös szakács híradásaiban, mind személyesen az egyik „Hagyomány és evolúció” versenyen Budaőrsön, mely a nagyközönség számára is nyitott volt. Mindez természetesen érződik az egyes fogásokon is. A kétezres évek közepén a Kakas egy tisztességes középvonalas hely volt, mely nem mutatott semmi izgalmasat, csak a kiszolgálással és a hangulattal tűnt ki a középmezőnyből. Ez a kétezres évek végére megváltozott, az utóbbi két alkalommal már remek fogásokat, technológiailag magas szinten kivitelezett ételeket ettem, lettlégyen szó olyan érzékeny témákról, mint a szürkeharcsa vagy a kacsa. Az árak megfizethetőek, a kiszolgálás változó, nagy pincérgárdát foglalkoztatnak, volt már olyan felszolgálónk pár éve, aki egyszerűen úgy tett, mintha nem hallaná, hogy szólunk hozzá, de volt olyan is, s ők voltak többségben, akik kedvesek és vendégszeretetet sugárzóak voltak. Összességében a Kakas a fősodor, a hagyományos magyar gasztronómia talán legjobb képviselője. Akik fölébe kerekednek azok a csúcsok csúcsához, a 13-14-15-16 Gault Millau pontos helyek közé tartoznak, lásd Onyx, Borkonyha, Rézkakas, Magyar 21, Baltazár, hogy néhányat említsek azok közül, akik a magyar gasztronómiára is odafigyelnek, nemcsak az evolúcióra.