A 2 sós palacsinta egyike sonkás-gombás volt, a másik tejfölös-sajtos. A menü része még egy pohár ital, én limonádét kértem. A menü így kb. 1000 Ft-ba kerül, ami árban valóban kedvező. A palacsinták azonban vékonyak, a töltelék benn nagyon kevés, és ha nem menüben vásárolja valaki, így már egyáltalán nem olcsó (a sós palacsinták darabja 3-400 Ft). És sajnos nem is voltak finomak, én a felét meghagytam a sósaknak. A palacsintákat előtted töltik meg, a palacsinták már le vannak sütve, hidegek, és mikróban rámelegítenek a sósakra. Ez a palacsintázó nonstop a hét minden napján napi 24 órában működik, talán ennek tudható be, hogy a személyzet kedvetlen, fásult. A 2 hölgy éppen arról diskurált a kiszolgálás közben nem éppen kulturált kötőszavakkal megspékelve, hogy másnap is műszakban lesznek, hány órát kell még lehúzniuk, és az egyiküknek ebből már nagyon elege volt. Sok volt a külföldi vendég, ez talán a Vár közelségének tudható be. Az asztalok koszosak voltak, az ételmaradékos tálcákat nem takarították el, bár egy táblára ki volt írva, hogy mindenki vigye le a tárolóba. Az emeletre egy meredek csigalépcsőn lehet felmenni, itt több az asztal és a mosdó is itt található. Tálcatartó állvány azonban csak lenn van, így nem csoda, hogy sokan nem veszik a fáradtságot a levitelre. A mosdó ajtaja zárva van, csak akkor tudsz bejutni, ha az eladóktól elkéred a "titkos" kódot. Ez persze csak fenn derül ki, amikor mennél be a mosdóba, akkor gyalogolhatsz le a csigalépcsőn, be kell lopózni a sorba bocsánatkérések közepette, hogy "kérem szépen, én csak a WC kódért jöttem. . . ", aztán vissza a csigalépcsőn. . . nem túl praktikus és nem vevőbarát megoldás.