Pozsonyi Kisvendéglő Budapest

Az adagok bőségesek,a választék széles skálán mozog, az ízek jók. A minap ismét felkerestük kedvenc vendéglőnket és a szokásos ellátásban volt részünk. Azaz,majdnem. Már korábban megfigyeltük,hogy csak néha-néha fordult elő,hogy kétszer egymás után ugyanazzal a személyzettel találkoztunk,de eddig mindegyik korrekt volt,ha nem is mindég túlzottan barátságos. Most azonban ez másképp alakult. Barackpálinkát rendeltünk, az itallapon egyetlen ilyen pálinka van feltüntetve cca 800 Ft áron. A fizetéskor megdöbbenve észleltük,hogy egy teljesen más elbevezésű barackpálinkát kptunk kétszeres áron. Az ét/itallapot ismét átnézve felfedeztük,hogy a felszámított ital azon nem szerepel, azonban egy pótlapon igen. Ravasz! Bár sem nem korrekt,sem nem elfogadható. hogy a pincérhölgy nem hívta fel a figyelmünket a "meglepetésre" Úgy döntöttünk,hogy a szokásos karácsonyi találkozónkat már nem itt tartjuk,kicsit rápihenünk a kis trükkjükre. A jó és kedvező áru ételek miatt, valamint annak reményében,hogy vagy a pincérek változnak,vagy a korrektségük javul,ajánlom ezt az éttermet,de addig is figyelem:átverés veszélytől sulytott területen tartózkodnak!

Egy "foglalt" asztalnál volt hely, de csak sokkal későbbre volt foglalva. Ebédidő már elmúlt, mégis, szinte tele volt egyfolytában. Két-három lány szolgált fel, nem túl lelkesen. Megfigyeltem azt, akivel valami felszolgáló-vendég viszonyom támadt itt átmenetileg, tulajdonképpen helyes, kedves lány volt, de volt egy rémes tulajdonsága, a száját mindig műmosolyra rántotta. Ahányszor csak találkozott a tekintetünk, és elég sokat találkozott, mert egyre türelmetlenebb voltam várakozás közben, azonnal egy mosolyra rántotta az arcát, aztán az a mosoly, ott, a szemem láttára mindig fél másodperc alatt elhamvadt, visszafásult az arc. Ez nagyon szembetűnő volt, számtalanszor eljátszottuk. Magyaros a kínálat, inkább turistás is. Erőlevest rendeltem tojással, aztán szalontüdőt zsemlegombóccal. Nagyon soká jött mind a kettő. A járdán lévő teraszról egy pirosdzsekis férfi mindig bejárt a mosdóba, kegyetlenül szenvedett, hangosan nyögött, és ezt elég sűrűn megcsinálta. Gondoltam egyszer csak szül valamit, de nem. A szomszéd asztalnál négy öregúr kiabált, az egyik kis megszakításokkal ordítva köhögött. Így képzeltem el a végstádiumos COVID-osokat az utolsó kenet előtt. Én meg mindig borzadva felkaptam a fejem, hogy hogyan lehet ilyen hangot kiadni? A leves ritka ízeltlen volt, a szalontüdő úgyszintén. Nem értem, nem rosszul volt elkészítve, nem volt nyers, nem volt túlfőtt, egyszerűen hiányoztak belőle szükséges aromaanyagok. Megeszegettem azért. De a legjobb íz az volt, hogy van csapolt Pilsner Urquell sör, az egy korsóval mindent visz! Mindent leöblít, felülír. Nem volt drága az ebéd, egy Pozsonyi úti étterem, meg az infláció és mégis azt mondom, olcsó volt. Sokat nem fogok idejárni, eddig sem tettem gyakran.

A lemaradt tétel utólagos felszolgálásakor az evőeszközt külön kellett kérni mert ismét lemaradt. . . A hely kedvelt lehet, mert végig tömve volt (szombat 13-15közt)

Addig csak az italjainkat hozta ki, pedig egy kis kenyér valamilyen krémmel (kőrözött, tepertő. . . ) jól esett volna. Én Rántott pulykamájat kértem grill zöldség körettel: a máj finom, jól átsült volt, azonban a grillzöldségen semmilyen fűszer nem volt, emiatt íztelen lett. A párom Pozsonyi vegyestálat kért, de csak amikor kihozták, akkor derült ki, hogy nincsen hozzá köret. Ekkor a felszolgáló megkérdezte, hogy hozzon-e hozzá valamit, de mivel 1 órát vártunk rá, így nem akartunk még többet várni. Sajnos összességében nem azt kaptuk, amit egy ilyen kockás abroszos vendéglőtől várhatnánk. :-(

A kiszolgálás lassú, aki éhes, kalkulálja be, hogy egy órát kell várni az ételre. Mindent hatalmas adag reszelt sajttal borítanak be, legyen az hús, köret, vagy saláta.

A minőség mindig is ingadozó volt, ahogy nézem másoknak is ez a tapasztalata. Anno gyakran jártunk ide, értsd évente egyszer -kétszer, a gasztroforradalom kitörte óta, tehát az utóbbi 8-10 évben egyáltalán. Ez persze összefögg 17 évvel ezelőtti Aradra költözésemmel, ha most eljutok a fővárosba akkor jól megnézem hova ülök be, igyekszem kiemelkedő vagy minimum érdekes helyen enni, ahol még nem voltam korábban. Egy sztorit nem állom meg, hogy ide ne illesszek. Kerek húsz esztendeje volt, hogy beültünk ide az öcsémmel, akivel szalontüdőt ettünk s még valamit, a tán babgulyást vagy Jókai bablevest. Az étek rendben volt, a pincér, amikor a desszerthez értünk, megkérdezte, hogy kérünk-e édességet. Jómagam rendeltem egy Gundel palacsintát vagy somlóit, öcsém meg azt mondta, hogy igen, ő is kér desszertet, még egy korsó Arany Ászok sört. A joviális, középkorú, ötvenes éveit taposó, pocakos pincér, amikor kihozta a sört letette az asztalra és fapofával azt mondta, hogy “Uram, a desszertje”. Nagyon értékeltük a stílusát. A minap ismét betértünk ide, a kiszolgálás elég nyegle, nem megnyerő, az átlagosba még belefér, az árak továbra is barátságosak, főételek 1600 körül, levesek 500-600 forintba kerülnek. Italkínálat elég kommersz, egy-két jó bor akad. Gusto pálinkáik is vannak, fél deci 900 forint, ami elég barátinak mondható. Mi kértünk egy halászlevet, haltepertőt, valamint velős csontot. A halászlé kifejezetten jó volt, igaz egész simára turmixolt, de a lé nem volt állott, a halhús benne (egy egész pontypatkó ) jű ízű és jó állagú volt, iszapízmentes. Kértünk belsőséget is, jó nagy haltejdarabot kaptunk, az is maga volt a tökély. (1450 ft)
A haltepertő ehhez képest valami tengeri halból készült, közel állt az élvezhetetlenséghez, 1600 forintot semmi szín alatt nem ért meg, 1000-et sem. A velős csontokat (1050) túlfőzték, nagyon összeesett bennük a velő (jól látszik a képeken) főzhették vagy 3 órát. Attól persze még nem lesz élvezhetetlen, de csökken az élmény meg a mennyiség is. Összességében gyengécske hely a Pozsonyi, legalábbis e három étel alapján ezt lehet leszűrni. Ha az ételeket külön kellene pontozni, akkor a halászlé jóindulattal 4, a haltepertő kegyelem 2, a velő dettó. Legyünk nagyon jóindulatúak és adjunk 3 pontot összességében az ételre.

Hétvégén késő ebédidőben érkeztem, előzetes asztalfoglalás nélkül. A hely szinte tele volt, az az asztal is foglalásban volt, ahol én helyet kaptam a földszinten, de csak későbbre. Kockás abroszos asztalok, faborítású boxok, fapados beülők, szimpatikus, emberközeli vendéglő. Gyakorlatilag minden korosztály megtalálható volt a vendégek között, fiatalok, kisgyerekesek, nyugdíjasok, középkorúak és néhány külföldi is. Jó időben a kinti teraszon is lehet étkezni. Az étlapon sok szimpatikus ételt találtam, végül egy klasszikus kedvencemet, sült kacsát választottam, lila káposztával és hagymás tört burgonyával. Az étel elég gyorsan megérkezett, a kiszolgáló hölgyek kedvesek, barátságosak és pörgősek voltak, a hely hangulata igazán kellemes, szinte családias. Az étel azonban sajnos nagy csalódás volt számomra. Az adag valóban hatalmas volt, de ez önmagában véleményem szerint még kevés a boldogsághoz. A kacsahús száraz volt, a bőre nem volt ropogós, inkább kicsit szikkadt volt, vagy újra lett sütve vagy egyszerűen túl volt szárítva (vagy mindkettő), nem tudom. A káposzta tocsogott a lében, ami befolyt a tört krumpli alá is, elég visszataszító látványt nyújtva. Ezt a levet óvatosan leöntöttem alóla egy másik tányérra. . . A krumpli sótlan, íztelen volt, a káposzta pedig túl édes. Szóval sajnos nekem nem jött be, és a kedves kiszolgálás sem tudta ellensúlyozni csalódottságomat. Talán egy későbbi időpontban adok még egy esélyt a helynek.

2000Ft-nál több egy főétel körettel,egy "ilyen"retró helyen. és még kérjek öntetet a salátára plusz pénzért? Éhesen jöttünk ki,-lány létemre többet nem jövünk az biztos. Lehet, hogy kifogtam,így jártam mást kellett volna kérnem. . .

Igazi magyaros kisvendéglő, a környék miatt a zsidó konyha jellegzetes ételeivel is. Menü is van délben.

egyáltalán nem ízlik. A párizsi szeletük például teljesen jó példa. A legutóbbi olyan száraz volt, mint a tapló. Előzőleg meg mintapéldány. Miért? A húsleves maceszgombóccal viszont mindig ugyanolyan jó. Sajnos pénteken még nem mentünk, hogy a sóletet is ki tudjam próbálni. A változó szint ellenére azt mondom, ki kell próbálni. Hátha épp a jó napot fogjátok ki.