Torockó Vendéglő Budapest

Megerősített a gyanúban, amikor az egyik érkező vendégtől megkérdezték,hogy hova akar leülni. Nem tudom, hogyan működnek az éttermek foglalási rendszerei, de még eljövetelünkkor is félház volt. A megérkezésünkkor kedvesen fogadtak, még kölyökkel is viccelődött a pincér, de amikor velem (55 éves vagyok) is ikeás stílusban (tegeződve) beszélt, sőt ezt folytatta a feleségemmel is, az már irritáló volt. A leves rendelése és kihozása gyorsan ment. A főétel rendelésénél is egy kicsit bizonytalanok voltunk - általában egy tálat rendelünk és mellé pár főételt. Már itt kevésbé éreztem a pincér támogatását. Az is furcsa volt, hogy egy ekkora étteremben nem tudnak steakkrumplit csinálni. A levesek: májgaluskára anyósom annyit mondott, hogy a májgombóc,meg egy kis só mindent megold. A fokhagymakrém leveshez meg sem kérdezték, hogy sajtot kérünk-e bele (ez alapvető lenne, ha nem hozzák mellé)! Nem is hozták, ajánlották fel. A fiam csak a végén mondta, hogy mennyire hiányzott belőle, így nem is kértem külön sajtot. Főétel:
Csirkés kétfős tál. A húsok egy része túlsózott, a másik része sótlan. A csípős bundára szintén nem hívta fel a pincér a figyelmet. A tálon a zöldség szinte nulla, az is olyan, hogy az egyébként zöldségimádó feleségem nem is evett belőle. Kacsacomb teljesen túlsütve (ezt már otthon ettük az elcsomagoltból), szinte ehetetlen. Lazac hollandi mártásba, serpenyős zöldségekkel: Lazac teljesen vízízű - ilyen rossz minőségűt még nem is ettem. Sótlan volt minden. A serpenyős zöldség egy vicc volt. Olajban megfuttatva valamilyen fagyasztott apróra vágott zöldségdarabkákkal. Arról már írtam, hogy a petrezselymes krumplit nem tudták kicserélni steakburgonyára, de a helyette hozott mcdonaldcos sültkrumli milyen volt, az elképzelhető? ! Innivaló:
Házi limonádé: 2 litert klasszikust (csak az volt) rendeltünk kancsóban. Olyan túlcukrozott volt, hogy számomra szinte ihatatlan. Gyerekek persze élvezték. Cigányzene:
Nem túlságosan kedvelem, de a zenészek diszkréten játszottak, így kevésbé volt zavaró. Betérő másik ünneplő családnál is láttam a meglepetést és leolvastam az egyikőjük szájáról, hogy "ez most komoly, te tudtál erről? " Szóval, aki meghitt ebédre vágyik ne menjen oda, de aki szereti a cigányzenét, az élvezheti is. Összegezve, számunkra akkora csalódás volt, hogy senkinek sem ajánlom őket. Miért nem hangoztattam ezt nekik helyben? Mert ott volt a családom és ünnepelni mentünk! Ha baráti társasággal vagyok, biztosan helyben is hangot adtam volna mindenért! Még egy szösszenet az étterem és a söröző közti wc-ben egy hajléktalankinézetű ember mosta a fogát. Bevallom, ezt akkor pozitívan értékeltem feltételezve, hogy jóságból engedték meg neki. Már így utólag. . . .

Rengeteg étel szerepel az étlapon, ennyit nem islehet jól csinálni. Nekik se sikerült. . . Nálam a halászlé rendben volt a velőrózsák rántva nem. Mások is panaszkodtak, pl. a sztrapacskára. A sörválaszték is lehetne nagyobb. . . Szóval nem ez lesz a kedvenc helyünk a jövőben!

A választott ételek ízletesek voltak, de az adagok hatalmasak. Az élőzene nagyon hangos volt, alig tudtunk beszélgetni. Nem éreztem jól magam.

Főleg a magyaros választék miatt mentem, mert a jó magyar étterem a kiihalófélben lévő dinoszauruszok közé tartozik. Az étlep valóban sokat igérő volt, de az ételek egyszeűen nem izlettek. Egyikük túl volt fűszerezve, a a másik íztelen volt. A kiszolgálással meg voltam elégedve, bár kicsit lassan hozták az első fogást. Húslevessel nyitottunk, mert az az egyik kedvencem, és ez volt az, amelyik ízetlen volt, sőt, valahogy a zacskós jelleget is éreztem rajta. Nem mondom, hogy az volt, de valami olyan mű-íze volt, olyam kis mellékíz. A többiek szerint a francia hagymaleves rendben volt, de a gulyásleves kicsit sós, és kicsit zsíros is volt. A főételek közül a milánói szelet tésztája ragacsos, és a sertásborda rágós vot, és a többi étellel sem voltunk elégedettek. Az óriási adagok, pedig a 70-es éveket idézik, engem kifejezetten idegesít, ha a felét ott kell hagynom, és nincs kedvem állott ételeket becsomagolva szállítani. A borválaszték meg a mostanság könnyen elérhető minőségi, kézműves borok ellenlére szokásosnak és elcsépeltnek minősült. Én nem jövök többé, az biztos.

Torockó. . . na, akkor itt biztos valami nemzeti eledel van, turul pityókával, csorbalevessel leöntve. . . de nem. Ez csak egy kisvárosi vendégló a nagyvárosban. Kiderült. hogy közel teltház van, a nagyobb terem, a vendéglőrész telelakott, maradt a kisebbik helyiség, az un. söröző. De nem rossz söröző ez, nem egy kocsma, mondom, inkább kisvárosi vendéglő. Suszterek, szabók, szatócsok járnak ilyen helyre vasárnaponként a családdal. Kaptunk helyet, előre szóltak, hogy mindegy, mit kérünk, várni kell, mert hál'Istennek van vendég bőven. Az étlap meglepően igénytelen kivitelére nézve, viszont meghökkentően bőséges tartalmában! Már az elején kiböktem egy szalontüdőt magamnak, de ha már sokat kell várni, lehetne először egy bableves. . . úgy is lett, nejem valami sajtos levet kért, az én bablevesem hatalmas adag, kis bográcsban hozták, jó, sűrűlevű, kenyeret is kaptam hozzá, erőspaprika-sűrítményt is, forró is volt, abszolút rendben! Szinte teljesen jól is laktam már csak ezzel. Tényleg kellett még sokat várni a másodikra, de nem éhesen, hanem szinte jóllakottan. Az asztal terítéke szerény, az evőseszköz, a szalvéta minősége szintén. De valahogy passzolt is a helyhez. A WC kissé nyomottszagú, de használható, nem koszos. A kiszolgálás egyre barátságosabb lett, a végén már egészen emberi a kezdeti nyűgös után. A szalontüdő nem volt nagyon finom, de ehető volt, nem az, amire számítottam, de jól elvoltam vele. Máskor nem ilyent kérnék, ha tudnám, De elképesztő nagy adagokat vittek ki különféle asztalokhoz. A szűretlen almalé nagyon jó volt ebéd végén. Mindez kb. 10000 forintba került, két leves, két második és az italok. Megelégedve távoztunk.

Úgy tűnik, a mai napig nagy népszerűségnek örvend, asztalfoglalás hétvégén erősen ajánlott. Az étlap indokolatlanul hosszú (100 feletti tétel), alapvetően hagyományos magyaros konyhát visznek, nem kiemelkedő színvonalon, de azért összességében jó minőségben. Egy kicsit úgy éreztem, hogy a mennyiség fontosabb a minőségnél, hatalmas adagokat púpoztak a tányérokra, az erre nyitott férfiemberek nagy boldogságára. Minden nap nyitva tartanak 11-től este 10 óráig. Hétköznap baráti áron kínálnak ebédmenüt, 2 fogás 1590 Ft (leves, főétel) 11-14 óra között, illetve napi leves 550 Ft-ért. Ottjártunkkor élő cigányzene szórakoztatta a vendégeket (prímás és bőgős duó), az egyik születésnapozó nagy asztaltársaságnál is hegedűszóval köszöntötték az ünnepeltet. Az étteremnek a szellőzése nem jó, a beltér meleg és fülledt, levegőtlen, kicsit ételszag van. A nagy forgalom miatt a pincérek folyamatosan pörögnek. Telt ház esetén a konyha belassulása előfordulhat, de nekem szerencsém volt, sikerült egy jó ütemet elkapni, amikor a nagy asztalok már megkapták az ételüket. A szomszédos terem régebben sörözőként működött, de most ott is éttermi kiszolgálás van, különteremként. Még van egy emeleti rész is, de az éppen nem volt megnyitva. Nem okozott gondot, hogy a gombaleves mellé kértem még pluszban tejfölt (nem számoltak fel érte pótdíjat). A házi málnaszörp és limonádé decije 150 Ft, ami elég barátságos árnak számít. Az ételek ára a mennyiségek figyelembe vételével korrekt. Azt nem tudom, van-e kis adag, minden esetre, ha van is, nekem az is sok lenne. A túrógombóc adagja is 3 óriás gombócból áll, volt mit elcsomagoltatni is. Kötelező szervizdíjat nem számolnak fel, jattot csak készpénzben lehet adni. Összességében egy hangulatos, kicsit retróba hajló, tradicionális vendéglő a Torockó, inkább az idősebb, hagyománykedvelő vendégeknek nyerheti el a tetszését. Az egyik asztalnál volt egy fiatal, aki minden áron pizzát akart enni, hát azt itt nem kapott.

Tévesen hoztak ki italokat, van amiből többet hoztak, mint amennyit kértünk,illetve cukormentes limonádé helyett cukrosat hoztak, mondjuk hoztak egy menteset is utána ingyen. Az ételre nagyon sokat kellett várni, legalább egy órát. Remélem ha máskor megyünk, nem lesznek ennyien, és talán hamarabb ránk kerül a sor.