Vakvarjú Csónakház Budapest

Az egyikünk hala ehetetlenül sósra sikerült, amit jeleztünk is a pincérnek, mert ez már túl volt a simán túl sós kategórián, amit az ember még el tudna viselni. Kedves volt a pincér, elvitte a megkóstolt problémás ételt és lehetőséget adott új ételt választani helyette, de így sajnos nem tudott mindenki egy időben étkezni közülünk, mert egy főnek várni kellett az új ételére. A többi főétel rendben volt, de igazán ízletes csupán egy szezonális étel volt. A másik kettő főétel átlagos volt, nem volt kiemelkedő ízvilágú és finom. A szürkeharcsapaprikás pedig meghökkentően pici adag volt. A desszertek finomak, igaz a somlói kicsit túlságosan édes, de ez ízlés kérdése. A pincér problémakezelése példaértékű volt, de sajnos ennek ellenére összességében a negatívumok miatt mégsem úgy sikerült a vacsora, ahogy szerettük volna.

A leves nagyon jó ízű volt, de a maceszgombóc számomra picit sótlannak tűnt, annak ellenére, hogy én magam is kevés sóval főzök. A második fogásban a hús és a körteragu tökéletes volt, ízletes, omlós. Sajnos a rétesnek csak a töltelékét tudtam megenni, mert a tésztája félig nyers maradt, nem sütötték meg eléggé. :-( A párom konfitált libacombot kért vörösboros káposztával és krumplival, ami remek választásnak bizonyult, mert nagyon finom volt. A kiszolgálás gyors és figyelmes volt, habár az elején volt egy kis félreértés, mert én bitter lemont kértem (a Kinley terméke), mire kihoztak egy lime-os limonádét. De az is jól esett, mert keserű (=bitter) volt. ;-( Összességében nagyon jól éreztük magunkat; ez az étterem is hozta a többi Vakvarjú jó színvonalát.

Az árak kis adagokhoz képest igen drága. Az előttünk lévő vendégek után az asztalmaradékot csak úgy lesöpörték a földre a kendővel, higiénia szempontjából ettől nem lett tiszta, hanem továbbra is ragadt. Hárman mentünk a családból az étterem be, egy jót akartunk enni a családi különböző évfordulók alkalmából. Mind a hárman különböző ételeket ettünk egyikünk evett levest, a fő fogást egy tál ételt mindegyikünk evett. A három étel közül az egyik halas, a második bécsi szelet és a harmadik étel grillezett hús volt trapacskával. Ital fogyasztás üdítő volt és abban is különbözőket választottunk. Összességében nem laktunk jól (talán ez volt utólag a szerencsénk). Az ételek ízével és az ételekkel valami nagyon nem stimmelt. Az igazi élményt akkor kaptuk amikor eljöttünk az étteremből és hazaértünk. Minden a hárman rosszul éreztük magunkat, felfúvódtunk, fájt a hasunk. Hajnal kettőig szenvedtünk a fájdalomtól, még úgy is, hogy a három főből egy orvos és segített saját magunkon, gyógyszer stb. Pénteken voltunk az étterembe, de még vasárnap is diétáztunk. Nem tudjuk mi volt rossz mert mindegyikünk utólag rosszul érezte magát úgy, hogy más és más egytál ételt választott. 30 ezer Ft felett fizettünk a nem várt élményért. Ilyen még nem fordult elő velünk. Valami nagyon nem stimmelt az ételekkel, lehet soha nem tudjuk meg mi okozta a problémát mind a hármunknak. A rossz élmény amely fizikailag is érezhető volt a gyomrunkon keresztül így többet nem megyünk oda. Persze ettől még másoknak szuper lehet a hely és az ételek, csak éppen mi nem voltunk szerencsések. Az ismétlést kihagyjuk. . . . .

Nagyobb társasággal előzetes asztalfoglalás szükséges. Bár van saját parkolójuk, de hétvégén ez is megtelik, ilyenkor marad a sétány menti parkolás a támfal mentén. A beltér kialakítása, dekorációja kellemes, de a tömeg miatt nagyon nem volt lehetőségem a részletek között elveszni, nézelődni. Szintén a tömegből következőleg a konyha és a kiszolgáló személyzet is "feltorlódik" ilyen időtájt a feladatokkal, sokat kellett várni, már a rendelés felvételére is, majd utána az ételekre is. A pincérek pörögtek, igyekeztek, de nagyon látszott rajtuk a fáradtság, kiégettség is, értelemszerűen ilyenkor személyes kontaktusra, ételek ajánlására, bemutatására nincs lehetőség, bár van vendég, aki igényelné a személyes bánásmódot, törődést, figyelmességet (pl. én is ilyen vendég vagyok). Az étlap jópofa, jó minőségű papírra nyomták, vágódeszka alakú, színes képekkel dekorált. Az elkészült ételek valóban úgy néztek ki, mint ahogy a fotókon is látni. Az ételek ára a budapesti átlag feletti, inkább belvárosias, mint külterületi színvonalú. Zsolt Chef időszakos ajánlatai mellett a normál étlapon az előételek 3-4000 Ft között, levesek és desszertek 2500 Ft környékén, főételek 4-7000 Ft körül alakultak. A magyaros fogások mellett nemzetközi, mediterrán konyha, lazább, könnyedebb ételek, zöldséges-salátás fogások jellemzőek. Modern, fiatalos, nem unalmas étlap, de nem is nagyon avantgárd, szóval teljesen fogyasztható, nem afféle "bevállalós" ételeket kínálnak. Az adagok közepesek, nem nagyok, én itt 3 fogást (kiadós leves, előétel, desszert) meg tudtam enni, pedig volt már jó pár olyan étterem, ahol meg egy fogás is kifogott rajtam. A gulyásleves (2390 Ft) kerámia csuporban érkezett, mellé közepes házias kovászos kenyér került. Fűszerezés jó, magyarosan paprikás, a lé sűrű, de a húsban voltak kövér, rágós részek. A VV csippentős (3190 Ft) hideg előételben erdélyi padlizsánkrém, tonhalkrém, sültpaprikás-fetasajtkrém szerepelt friss zöldségekkel, pitával. Nem volt egyik eleme sem kiemelkedő, a pita szárazkás volt. A pisztáciás málnadesszert volt a legfinomabb és egyben legszebb tétel, egy kiváló francia stílusú mutatós, harsány ízvilágú, de mégis hűsítő tányérdesszert (2290 Ft). Kötelező szervizdíj nincs. A licsis limonádéban a licsi inkább szirup/aroma hatású volt (1290 Ft). Összességében 4 pont, amely lehetne 5 is egy szerencsésebb konstellációban.

Párszor ettem már libamájat, az sokkal puhább, világosabb színű és nem ilyen ízű. Vagy valami fura liba mája volt és túlsütötték. Szóval végülis nem tudom bizonyítani, nem csináltunk DNS vizsgálatot és vádaskodni sem akarok, de ha ez így van, akkor ez nagyon gáz. Javaslom a menedzsmentnek, hogy járjanak utána.

Lehet fizetni kártyával és készpénzzel is. Az étterem nem olcsó, de a minőség adott.

Az asztalon színező, kréta, sőt, olyan papír alátét is található, amelyre rá van írva, hogy nyugodtan firkáljon rá a vendég, vagy akár üzeneteket is hagyhat hátra a vezetőség számára, akik majd megszívlelik azokat. Azonnal érkezett egy másik fiatalember, aki a kívánt italok után érdeklődött. Külön pálinka lap is van, nosza, rögtön, mint hazafelé nem vezető ünnepelt, rögtön rácsaptam egy 60 százalékos barackpárlatra. Hozzá a ház saját kézműves söre, szomjat oltandó, literes korsóban. Feleségem parmezános paradicsomlevest rendelt, majd libacombot, ehhez a párolt lila káposzta pépesítve jár, mellé aszaltszilva lekvár, nagyon jól nézett ki. Magam adventi halászlével nyitottam, majd csülkös pacalpörkölt következett dödöllével. Kislányunk rántott halrudacskák fogyasztásával tört a gasztronómia magaslataira. A hangulat remek, a rendelt ételek hihetetlen hamar az asztalon vannak, talán túl hamar is, alig jutott idő beszélgetésre, kis ücsörgésre, no de ez igazán ne legyen már panasz. A pincérek mindvégig vidámak, izlésesen viccesek és profik voltak. Talán az étlap egy kissé letisztult, én jobban szeretem a vaskos, sok oldalas étlapokat, nagyobb választékot, de így is remek fogásaik vannak.