Vakvarjú Étterem - Pest Budapest

Jó pár percet megért a dödölle jellemzése is. . . én ma vargányás-kacsás papfojtóst ettem, de egyébként mindenki mást, és mindenki meg is volt elégedve a hellyel, a kiszolgálással, a hangulattal, a környezettel, az élőzenével, mindennel. . . nincs mit tovább magyarázni ezen, a VakVarjú az VakVArjú. . .

Ajándéktárgyakat is lehet vásárolni, így megleptem magam egy bögrével másokat pedig Fiókával utazunk táblával. Legközelebb másmilyen ételeket választok, mert pechem volt, de megkóstolva az asztaltársaim ételét szeretnék visszamenni.

Az étlap desing és szöveg is nagyon tetszett, épp ezért egy olyan kávét választottunk, amihez a bögrét ajándékba haza lehet vinni emlékbe /ezen is az étterem figurája van/. Amit egy kicsit nehezményeztünk, hogy távozáskor nekünk kellett elkérni az ajándékot, ami kicsit kellemetlen. Mindent összevetve szívesen visszamegyünk, az árak reálisak, az ételek finomak voltak.

Egy gasztropublicista írta egy hetilapban valamikor 2011-2012 táján még a kopaszis Vakvarjúról, hogy micsoda dolog, hogy egy tojásos nokedlit ha kér az ember, nem tudnak hozni, mert nincs az étlapon, noha régen minden valamirevaló étterem igyekezett kiszolgálni a vendéget akkor is, ha ilyen kérése volt. Nos, pont a megjelenés ideje táján voltam először itt, és a társaságunkból valaki nem tudott választani, és tojásos nokedlit kért. Nem olvasta a cikket. Próbára akarta tenni a személyzetet. Sajnos nem tudtak hozni, rendszerzavart okozott a kérés a stábban. Az asztaltársam dacból "akkor" rántott szeletet kért, köret nélkül vagy talán kis salátával. Tehát aki tojásos nokedlit enni megy a Vakvarjúba (de egyáltalán: étterembe. . ), az csalódni fog. Aki más előre megfontolt szándékkal közelít, nagyon elégedetten fog távozni. Gombakrém-cappuccino kötelező. 9/10

A belső design hangulatos, jó ízlésre vall. Klassz az élő zene, de egy étterem nem ettől lesz jó.

Az étterem berendezése egyszerre ötletes és valahogy otthonos, az étlap szövegei pedig sokadszori olvasásra is viccesek (és nem fárasztóak). A hangsúly persze – a számtalan finom gyümölcspálinkán túl – az újraértelmezett magyar fogásokon van. Szerintünk bűn itt kenyérlángost kérni, azt megtehetjük bármelyik vásáron, viszont bűn nem megkóstolni a grillezett libamájat meggyes rétessel vagy a bélszínt Kedvessy-módra. Ahogy e sorok írása közben felidéztük e remek fogásokat, máris elkezdtük odaszervezni a következő családi szülinapozást!