Vakvarjú Étterem - Pest Budapest

A kenyérlángos a páromnak, a rosé kacsamell és a garnéla a fiataloknak, a ropogós malac pedig nekem ízlett. Mindannyian elégedetek voltunk. Az étterem belső berendezése igazán hangulatos és érdekes. Apró kellemetlenség, hogy kissé hátra ültettek és előfordult,hogy a pincér ritkán jött felénk így néha nyújtózkodnunk kellett ha szerettünk volna valamit. Még tavaly ősszel vásároltunk idősebb párnak ajándék utalványt , visszajelzésük szerint nagyon meg voltak elégedve. Nyáron is szeretnénk kipróbálni a helyet, így ide visszatérünk.

Ez az elkészítési módot illeti vagy valamilyen mellékelt kisebb falatot. A belvárosi lokáció és a stílusos berendezés ellenére az árak nem elszálltak. A legtöbbször telt ház van, a kiszolgálás ennek ellenére képes tartani a tempót, ami nem kis feladat.

Ajándéktárgyakat is lehet vásárolni, így megleptem magam egy bögrével másokat pedig Fiókával utazunk táblával. Legközelebb másmilyen ételeket választok, mert pechem volt, de megkóstolva az asztaltársaim ételét szeretnék visszamenni.

A családommal és a baràtaimmal egészen biztosan máskor is ellátogatunk ide.

Egy gasztropublicista írta egy hetilapban valamikor 2011-2012 táján még a kopaszis Vakvarjúról, hogy micsoda dolog, hogy egy tojásos nokedlit ha kér az ember, nem tudnak hozni, mert nincs az étlapon, noha régen minden valamirevaló étterem igyekezett kiszolgálni a vendéget akkor is, ha ilyen kérése volt. Nos, pont a megjelenés ideje táján voltam először itt, és a társaságunkból valaki nem tudott választani, és tojásos nokedlit kért. Nem olvasta a cikket. Próbára akarta tenni a személyzetet. Sajnos nem tudtak hozni, rendszerzavart okozott a kérés a stábban. Az asztaltársam dacból "akkor" rántott szeletet kért, köret nélkül vagy talán kis salátával. Tehát aki tojásos nokedlit enni megy a Vakvarjúba (de egyáltalán: étterembe. . ), az csalódni fog. Aki más előre megfontolt szándékkal közelít, nagyon elégedetten fog távozni. Gombakrém-cappuccino kötelező. 9/10

Ekkor csak pár falatos előételt ettünk (padlizsánkrém) és ismét ittunk kétféle mustot. Az "éttermi hét" keretében ismét megyek, már van asztalfoglalásom.

Ez egyik, hogy a pincér nagyon hamar visszatért, nem kaptunk elég időt az étlap áttekintésére. A másik, hogy dél körül még csöndes volt, de délután 1 órára már szinte minden asztalnál ültek. Mondjuk nyilván a nagy forgalom is jelez valamit. . .