Vakvarjú Étterem - Újlipót Budapest

00 óra előtt nincs szabad asztaluk Varjúéknak, pedig a teraszt már bővítették is a korábbi méretéhez képest. 3 óra előtt pár perccel sikerült egy remek asztalt kapnunk a teraszon, amely kellően árnyékos volt, és még a játszótérre is ráláttunk. Az asztal eredetileg 4 személyes, de kaptunk egy 5. széket, hogy elférjünk. Továbbra is van 4 féle gyerekmenü, most 1350 Ft, az árak azért fokozatosan emelkedtek itt is. A csésze húsleves mellé a főétel - zóna adag - halrudacska krumplipürével, illetve rántott csirkemell sült krumplival. A normál étlap kb. félévente kerül megújításra, de a kedvencek maradnak, pl. a kenyérlángosok, amelyek mindegyik Vakvarjú étteremben az étlap elmaradhatatlan részét alkotják. Fiam a klasszikus Vakvarjú kenyérlángost kérte (1990 Ft), amely vastepsiben érkezett, lilahagymával, parasztkolbásszal, baconnel, kukoricával összesütve. Én nem vagyok oda érte, de megkóstoltam, nem volt rossz. Férjem szintén klasszikus Wiener Schnitzel-t kért bajor krumplisalátával (2790 Ft), én pedig Cheddar sajttal és sonkával töltött jércemellet almás-zelleres salátával (2790 Ft). Ha figyelembe veszem, hogy a főételek árai már tartalmazzák a köretet és nincs kötelező szervizdíj, akkor azt kell mondjam, hogy az árfekvés teljesen korrekt. Üdítők közül levendulás limonádét ittam (4 dl 790 Ft), ami szintén kellemes volt. 5 főre 14ezer Ft-ból meg tudtunk ebédelni, és a gyerekek ételeiből még csomagoltattunk is, úgyhogy egyáltalán nem találtam drágának. A személyzet bár igen elfoglaltnak tűnt, de nagyon kedvesek és készségesek voltak. Apró kellemetlenség, hogy a környező növényekről az asztalra minduntalan hangyák másztak. Az ételek nem voltak kiemelkedőek, de megfelelő, kiszámítható minőséget nyújtottak.

Ahogy kell. Először a salátát kóstoltam meg, ami tökéletesen megfelelt az ízlésemnek. Következett a hús. . . . . Először is iszonyú vékonyra volt klopfolva. Vastag, durva panírba volt forgatva. Rommá volt sózva. Csöpögött az olajtól, ami az ízére is negatív hatással volt. Maga a szelet amúgy is túl zsíros volt, a rossz sütés miatt a szélei viszont ki voltak száradva. Egyszóval ezt elbaltázták. Próbáltam ehető részeket találni rajta. Néha sikerült. Azt hiszem nem egy vak varjúnak kéne a konyhában állnia, inkább keressenek egy látó szakácsot. Ja és a limonádé nálam friss víz, egy egész citrom leve, cukor, esetleg menta, pici jég. Mert nem attól lesz limonádé, hogy savas vízbe egy cent citromlevet öntünk, beledobunk egy marék jeget, néhány kis darab citromot, némi mentalevéllel kísérve. Ettől legfeljebb büfiztető hideg lötty.

Az étlap kicsit újulhatna, mivel már többször jártunk, így szívesen látnánk új ételeket is az étlapon az állandó kínálatban.

Ez azért elég súlyos figyelmetlenség, mert nekünk kellett szólni hogy talán jó lenne a leveshez kanál is. Sajnos, nekem a leves "kis piros lábasban" tálalása sem jön be egy ilyen helyen, persze ez ízlés kérdése. A rendelt főételek elég gyorsan érkeztek és az ízzel sem volt gond, a mennyiség is megfelelő volt.

Egyébként látszik, hogy a belvároshoz közeli hely lévén igyekeztek megadni a módját a kialakításnak, és az egész enteriőrnek. A lányok padlizsáncsippentés nevű kóstolót kértek, mert a kérdésünkre válaszolva ezt mondták a leggyorsabb elkészítésűnek. Magamnak vakvarjú kenyérlángost rendeltem, mondván nem vagyok nagyon éhes, de majd a lányok segítenek eltüntetni. Italnak limonádét kértünk különböző gyümölcs ízesítéssel. A csippentésekben semmi érdekeset nem találtam. Némi tészta cikkek, ami lehetne egy pizzából vágott szelet, de lehet akár pita is, az ízéről nem sikerült kideríteni, három féle kis adag "maszattal". Tényleg csak csippentések, ehhez képest az ár elég szép, illetve a kitálalás is 20 percet vett igénybe, a gyors kiszolgálás ígérete ellenére. gyakorlatilag annyi idő alatt érkezett meg mint a kenyérlángos. A kenyérlángos egyébként bár a tésztája kicsit tömör, ízre megfelelő, a feltét mennyisége is elégséges, az öntöttvas serpenyőben való tálalás is jó kitalálás. Az italok jók voltak, bár semmi különöset nem találtam bennük, gondolom a meleg miatt és biztosan nem spórolásból volt a pohár fele jéggel megrakva. . . Desszertnek túrógombócot és somlóit rendeltünk. A túrógombóc íze jó, a cukros tejfel elég, de sajnos maga a gombóc nagyon tömör, ha a tejfel nincs mellette akkor nem lehetett volna lenyelni. A somlóinak szerintem a somlóihoz sok köze nem volt, mai divatos megnevezéssel talán somlói újragondolásnak vagy somlói variációnak lehetne hívni. A mennyiség kicsi, az íze emlékeztet a somlóira, de igazából ennyi, és nem több. Összefoglalva egyszer érdemes volt kipróbálni, még a gondoltnál kicsit kevesebbe is került ( kb 20. 000 Ft-ot gondoltam, és szántam rá, de 17. 000 Ft-ban megállt a számla ), de visszatérni azért nem fogunk, annyit szerintem nem ér, és a többi vakvarjú kirendeltség próbájáról is lemondtunk. Még talán azért is volt érdemes betérni ide, mert életem első munkahelye mellett van, és az emlékek ugye sokat javítanak a hangulaton. Ha valaki a RAM kolosszeum előadására megy, érvényes jeggyel még 10% kedvezmény is van a számla végösszegéből.

Aki próbált már gyerekekkel étteremben ebédelni, igazolhatja: embert próbáló vállalkozás. A gyerek türelmetlen, nehezen tűri a várakozást. Ez az étterem épp ennek a megoldására vállalkozik. A hely tágas, és nagyon sok volt a vendég is. A gyerekeknek külön játszó rész van elkerítve, ahol cipőt lehúzva lehet játszani. A helyiség tiszta (a mellékhelyiség is), a berendezést különösebben nem figyeltem - nem ez volt a lényeges. Az asztalokon abrosz helyett valamivel impregnált, de írható papír lapok vannak. A választék bőséges, az étlap igényes, élethű fotókkal illusztrált. Az árak viszonylag magasak, de nem vészesen. (A főételek 2000 Ft felett kezdődnek. ) A kiszolgálás nagyon lassú, de ebbe bele kell kalkulálni a 15 fős társaságot, a különböző rendeléseket, amiket egyszerre, melegen szolgáltak fel. Kívánság volt, hogy az asztal a játszó sarok közelében legyen. Közvetlen mellette terítettek, de ez azzal járt, hogy - vicces túlzással - miközben valaki begyűrte magát a helyére, leszakadt a sliccéről a gomb; kijönni pedig csak úgy lehetett, ahogy a számítógép veremmemóriájából az adat kinyerés történik: fordított sorrendben, mint ahogy bekerültek. Rossz ez? Ahogy vesszük. A kívánság teljesült. A gyerekek nem unatkoztak, amikor játszani támadt kedvük, játszottak, amikor enni kívántak, elég volt megmászni a játszó sarok korlátját (volt annak kijárata is, de. . . ), és már ehettek is az asztal mellett. A játék olykor zajjal járt, de ez a hely erre szolgált. Lehetne több felszolgáló? Aki nem ért hozzá, mondhat okosokat, de kérdés, a szolgáltatás jellege, a várható fogyasztás ezt lehetővé tenné-e? Nem tudom, ezért nem is kritizálom. Tény, hogy a főételre kb. egy órát kellett várni, de a gyerekek (ha nem a játszósarokban szórakoztak), kifesthették az "asztalterítőt" (van hozzá színes ceruza készlet is), a felnőttek megfejthették a rajta lévő sudokut. A felszolgálók figyelmesek, kedvesek és segítőkészek, a kintről bevitt tortát is felszolgálták. Az ételek ára nem olcsó, de vállalható. Volt, akinek nem ízlett túlságosan, de végül is senki sem panaszkodott, lehet, hogy a megrendelt étel nem felelt meg teljesen a vendég ízvilágának. A mennyiség változó. Az egyik legolcsóbb főételt kértem. Nem volt sok, de épp jóllaktam. Ajánlanám-e másoknak? Attól függ. Aki egy olcsó és gyors ebédre vágyik, messze kerülje el a helyet. Aki gyerekkel akar vendéglőbe menni, és rá tudja szánni az összeget, annak mindenképp! A fentiek miatt nincs értelme az 1-től 5-ig értékelésnek.

A Fiam kocsival volt, így én ittam bort, megkóstolva egy Nyakas-féle fehérbort. Az is kitűnő volt. Ahhoz, hogy nagyobb családi összejövetelt tartsunk, nem olcsó, de 50. év szakmaiság után, tudom, hogy a minőségnek, ára van. És talán nem véletlenül volt folyamatos teltház.

Egy kellemes box-szerű részen kaptunk asztalt hátul, elszeparálva, ami jó volt, mert elkülönültünk a zsúfolt középső résztől. Kértünk levest, jómagam tanyasi zöldborsó levest óriás vajas galuskával. Tanyasinak maximum attól számított, hogy beledobtak egy bőrös csirkeszárnyat és kisfazékban szervírozták. De ízre egy elsózott, mirelitborsós, amúgy jellegtelen ízű levest kaptam, az óriás 1 db galuska meg Liliputon annak nevezhető, de inkább egy bátrabb nokedliszaggatási hibának tűnt. Ezután a főétel cheddar sajtos sertésszűz búzalepénybe göngyölve, salátaágyon volt. Az alá ágyazott saláta elment, de sokkal több salátaöntet kellett volna, hogy ne fulladjak meg a szikkadt tekercs-rágós hús-ragadós sajt kombótól. Aki pisztrángot evett szintén úgy nyilatkozott, hogy nem futna neki még egyszer, aki csülköt evett, azt mondta sajnos nem finom se a hús, se a bajor káposzta alatta. A Vakvarjú schnitzel-re nem volt panasz és a desszertekre sem, szépítés. A kiszolgálás lassú volt, és szedett-vedett. A főételemet úgy hozták ki, hogy a levesem tányérja, egyebei még előttem voltak, gyakorlatilag mellé pakolták, és egy következő körben vitték el a dolgokat. Szóval, most már elmondhatom, hogy voltam Vakvarjúban. . . és úgy nagyjából vége is a közös történetünknek.

Szép a terasza, ahonnan rálátni a játszótérre így szemmel lehet tartani a gyerkőcöket.