Vakvarjú Étterem - Újlipót Budapest

A krumpli úgy rakott, hogy egymásra rakott kis kockák. Ezt akár becsapásnak is vélhetjük, gondolom rendelésnél mindenki a kedvelt rakott krumplit várja. Kifelé az előtérben egy másik pincér sziasztokkal búcsúzott. Üdvözlet: Pártos Pál

Miután az étlap hátsó oldalán az alábbi mondat szerepel: Mi mindent tartalmaznak az étlapon szereplő áraink? Az isteni étkek díján túl, a boldogságot, amit elfogyasztásuk okoz, kollégáink lelkes munkáját, a felszolgálási díjat és az ÁFA-t. További felárat nem számítunk fel, a borravalót pedig kedves Vendégeinkre bízzuk kifogásoltam az eljárást. Az eleve kizárta, hogy én határozzam meg a borravaló mértékét, mire azt a választ kaptam, hogy az a felszolgálási díj csak a tányérra felkészítést tartalmazza. Ez egy mesterfokú lehúzása a vendégeknek. Egy ilyen családi vacsora számlája eléri a százezer forintot is, aminek adózatlan, és bizonylat nélküli 10 %-a már fel kellene keltse az adóhatóság és a felügyeleti szervek figyelmét is!

Ahogy kell. Először a salátát kóstoltam meg, ami tökéletesen megfelelt az ízlésemnek. Következett a hús. . . . . Először is iszonyú vékonyra volt klopfolva. Vastag, durva panírba volt forgatva. Rommá volt sózva. Csöpögött az olajtól, ami az ízére is negatív hatással volt. Maga a szelet amúgy is túl zsíros volt, a rossz sütés miatt a szélei viszont ki voltak száradva. Egyszóval ezt elbaltázták. Próbáltam ehető részeket találni rajta. Néha sikerült. Azt hiszem nem egy vak varjúnak kéne a konyhában állnia, inkább keressenek egy látó szakácsot. Ja és a limonádé nálam friss víz, egy egész citrom leve, cukor, esetleg menta, pici jég. Mert nem attól lesz limonádé, hogy savas vízbe egy cent citromlevet öntünk, beledobunk egy marék jeget, néhány kis darab citromot, némi mentalevéllel kísérve. Ettől legfeljebb büfiztető hideg lötty.

A staek, melyet közepesre kértük, véres, rágos, szinte ehetetlen, a csülök alig langyosan érkezett, íztelen, kívül agyonsütött, belül, rózsaszínű, majdnem nyers, vacak, nem friss sztrapacskával és egy pecsenye löttyel, ami vízszerű. Persze spéci kést nem hoztak a héjja elvágásához. Hamar feladtam és kutyadobozban a kedvenc tacskómnak kedveskedtem otthon. Megjegyzem, a fedél nélküli dobozért 100 foritot számítottak, alufóliába tekerve kaptam. A kagyló, melyet főételnek jelöltek, alig oltotta,az egyébkét vékony kis étkű hölgy éhségét. Nem kísérleteztünk desszert rendelésével, egy közeli cukrászdában landoltunk. Ez a szomorú valóság, főleg, hogy 25. 000,- forintot fizettünk mindezekért.

Az előételt hozták 15 perc múlva, de aztán még több mint egy órát vártunk a főételre. Már kihozták a desszertet is, mikor szóltunk, hogy még nem ez következik. A főétel nagy csalódás volt. A brassói kevés, a ropogós malaccsülök egyáltalán nem volt ropogós, inkább csak megfőtt. A hozzáadott burgonya szörnyű. Az előételnek kért tatárbifsztek íztelen, a velőhöz még pluszban kaptunk egy kis zsírt is. A pirítós jó volt, csak kevés. Ezek után viszont ott hagyták a piszkos tányérokat az asztalon, és sokáig nem hozták a desszertet. Végül eluntuk, kértük a számlát, és a sajttortát hazavittük. Hangulatról egy ilyen hodályban nem beszélhetünk. Az étterem leginkább egy szocreál üzemi étkezőre emlékeztetett. Ahogy mondani szokás: kétszer jártunk itt, először és utoljára.

A pincér elmondta, hogy 200. 000 Ft fejpénz jár annak aki új szakácsot tud hozni, minimum 3 hónapra. Megjegyzem, lehet, hogy a réginek kellett volna ezt az összeget odaadni a fizetésén felül, ha marad még három hónapig, és akkor nem lenne baj. Na mindegy. Megjegyzéseim:
Az ételek nem azok amik a képen, illetve a leírásban vannak, a minőség erős kívánni valókat hagy. Attól, hogy valamit vakvarjúnak hívunk, vagy valami varjús, madaras utalást teszünk a nevében, még közel nem biztos, hogy jó, és ez több fogásra, ajánlatra is vonatkozik. Qrwa draga, négyünknek minden különösebb extra nélkül bőven 50. 000 Ft fölött volt a számla. Ennyiért máshol sokkal különb ételeket és hangulatot kapok. Biztos, hogy jó darabig a közelükbe sem megyünk.

Egyébként látszik, hogy a belvároshoz közeli hely lévén igyekeztek megadni a módját a kialakításnak, és az egész enteriőrnek. A lányok padlizsáncsippentés nevű kóstolót kértek, mert a kérdésünkre válaszolva ezt mondták a leggyorsabb elkészítésűnek. Magamnak vakvarjú kenyérlángost rendeltem, mondván nem vagyok nagyon éhes, de majd a lányok segítenek eltüntetni. Italnak limonádét kértünk különböző gyümölcs ízesítéssel. A csippentésekben semmi érdekeset nem találtam. Némi tészta cikkek, ami lehetne egy pizzából vágott szelet, de lehet akár pita is, az ízéről nem sikerült kideríteni, három féle kis adag "maszattal". Tényleg csak csippentések, ehhez képest az ár elég szép, illetve a kitálalás is 20 percet vett igénybe, a gyors kiszolgálás ígérete ellenére. gyakorlatilag annyi idő alatt érkezett meg mint a kenyérlángos. A kenyérlángos egyébként bár a tésztája kicsit tömör, ízre megfelelő, a feltét mennyisége is elégséges, az öntöttvas serpenyőben való tálalás is jó kitalálás. Az italok jók voltak, bár semmi különöset nem találtam bennük, gondolom a meleg miatt és biztosan nem spórolásból volt a pohár fele jéggel megrakva. . . Desszertnek túrógombócot és somlóit rendeltünk. A túrógombóc íze jó, a cukros tejfel elég, de sajnos maga a gombóc nagyon tömör, ha a tejfel nincs mellette akkor nem lehetett volna lenyelni. A somlóinak szerintem a somlóihoz sok köze nem volt, mai divatos megnevezéssel talán somlói újragondolásnak vagy somlói variációnak lehetne hívni. A mennyiség kicsi, az íze emlékeztet a somlóira, de igazából ennyi, és nem több. Összefoglalva egyszer érdemes volt kipróbálni, még a gondoltnál kicsit kevesebbe is került ( kb 20. 000 Ft-ot gondoltam, és szántam rá, de 17. 000 Ft-ban megállt a számla ), de visszatérni azért nem fogunk, annyit szerintem nem ér, és a többi vakvarjú kirendeltség próbájáról is lemondtunk. Még talán azért is volt érdemes betérni ide, mert életem első munkahelye mellett van, és az emlékek ugye sokat javítanak a hangulaton. Ha valaki a RAM kolosszeum előadására megy, érvényes jeggyel még 10% kedvezmény is van a számla végösszegéből.

Egy kellemes box-szerű részen kaptunk asztalt hátul, elszeparálva, ami jó volt, mert elkülönültünk a zsúfolt középső résztől. Kértünk levest, jómagam tanyasi zöldborsó levest óriás vajas galuskával. Tanyasinak maximum attól számított, hogy beledobtak egy bőrös csirkeszárnyat és kisfazékban szervírozták. De ízre egy elsózott, mirelitborsós, amúgy jellegtelen ízű levest kaptam, az óriás 1 db galuska meg Liliputon annak nevezhető, de inkább egy bátrabb nokedliszaggatási hibának tűnt. Ezután a főétel cheddar sajtos sertésszűz búzalepénybe göngyölve, salátaágyon volt. Az alá ágyazott saláta elment, de sokkal több salátaöntet kellett volna, hogy ne fulladjak meg a szikkadt tekercs-rágós hús-ragadós sajt kombótól. Aki pisztrángot evett szintén úgy nyilatkozott, hogy nem futna neki még egyszer, aki csülköt evett, azt mondta sajnos nem finom se a hús, se a bajor káposzta alatta. A Vakvarjú schnitzel-re nem volt panasz és a desszertekre sem, szépítés. A kiszolgálás lassú volt, és szedett-vedett. A főételemet úgy hozták ki, hogy a levesem tányérja, egyebei még előttem voltak, gyakorlatilag mellé pakolták, és egy következő körben vitték el a dolgokat. Szóval, most már elmondhatom, hogy voltam Vakvarjúban. . . és úgy nagyjából vége is a közös történetünknek.

A csalogató étlaphoz képest van, hogy teljesülnek várakozásaink, van, hogy a "semmi különös" skálán mozogtak az általunk kóstolt ételek (a vadraguleves még sosem okozott csalódást). A kiszolgálás terén már szélesebb a skála: embert próbáló társasággal is kaptunk kiemelkedő szolgáltatást, míg figyelmetlen, fölényeskedő magatartást is tapasztaltunk. A gyereksarok (2X2 m-es elkerített kicsi játszósarok) jelentősen amortizálódott a nyitás óta, sok a törött, hiányos játék - bár ez inkább a "gyerekbarát, vagyis azt csinál a gyerek, amit akar"-mentalitású vendégeknek róható fel. Áprilisban új az eddigeknél vonzóbb terasszal bővültek.