Budapest XI. kerületében az Érem utcában, nemzetközi-magyaros konyhával és különleges kenyérlángossal várja Vendégeit a VakVarjú Vendéglő. Tudja Ön, hogy mi a vakvarjú? A vakvarjú a kenyérlángos népi elnevezése és egyben éttermünk névadója is.
Tovább olvasom >>
Azért választottuk ezt a kedves emlékeket ébresztő régi magyar nevet, mert konyhánk egyik különlegessége a kenyérlángos, valamint a magyar konyha legfinomabb remekeit kínáljuk Önnek, reform köntösben. A VakVarjú olyan étterem, ahol minden azért van, hogy Ön jól érezze magát! Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy napról napra többet nyújtsunk vendégeinknek. Ha már jobban szeret majd nálunk (l)enni, mint otthon, akkor értük el mi is a célunkat.
Hát, ez most nem sikerült. Nekem nagyon kellemes emlékem volt a pesti, meg a budai Vakvarjúról is, talán ezért esett a választásunk most is éppen rájuk, húsvéti lakoma reményében. Kétszemélyes Hímes tojás hidegtál. Meg is érkezett, jó korán, kissé gyanúsan kis adagnak látszott, de nem baj, mert biztos nagyon jó lesz.
Bevallom, nem ízlett. . . abszolút ízetlen volt, sőt, a húsdarabok, bárány, némelyike kifejezetten nem volt jó. Próbáltam párat, kétségbeesetten kenegettem tormával, mustárral, hogy valami más íze azért legyen, az aprócska marinált retek is vacak volt, és amúgy hogy lesz két személyre háromdarab aprócska falat elosztva? A saláta semmilyen, kezeletlen, fűízű, pár színes levélke. . . megmondom őszintén, nem így képzeltem a húsvét lakománkat. A kalács közepesen finom volt, azzal nem volt bajom. A húsok alatt pár formáció sárga színű túródarabka lapult, édeskés íze semmiképpen nem passzolt semmihez. De ez is egy tanulság volt.
A kiszolgálás megdöbbentő volt - negatív értelemben ! ! ! ! A felszolgáló hölgy tulajdonképp eldöntötte, h mit kérjünk, amikor 2 ételről kérdeztünk ! ! ! ! ! ! Könyörgöm: MI kérdeztünk és mi KÉRDEZTÜNK - azért, h döntsünk. Nagyon határozottnak is lehet nyilvánítani (főleg, ha férfi mondja. . .
), de inkább SZEMTELEN ÉS TÜRELMETLEN volt. Többet kacérkodott, mint felszolgált ! ! ! ! Plusz: Nyilván kinek mit jelent az ár-érték kategória. No meg az adagok mérete. Én többet vártam. Összességében puccos hely - legalábbis annak akar látszani. . . Némely ételnél fellengzősnek találom a leírást és sajnos kicsik az adagok - főleg az adagokhoz képest. Ehhez képest viszont az árak szerintem magasak. Pedig a hely külsejével nincs semmi gond.
3Ételek / Italok
1Kiszolgálás
2Hangulat
1Ár / érték arány
4Tisztaság
Vakvarjú Vendéglő - Buda válasza
Nagyon sajnáljuk, hogy csalódnia kellett éttermünkben. Észrevételeit természetesen jelezni fogjuk üzletvezetőnk felé. Bízunk abban, hogy a jövőben ad nekünk még egy esélyt és újra a vendégeink között üdvözölhetjük majd. Üdvözlettel: VarjúCsapat
2017. augusztus 29., Vakvarjú Vendéglő - Buda, VakVarjú
Ez az étterem nem lett a kedvencünk. Hiába ingyenes a parkolás, ha nincs szabad parkolóhely sehol a környéken, kb. 500 métert gyalogoltunk a tűző napon, mire eljutottunk a célig. Az éttermet szépen felújították, talán túl elegánsnak is tűnik a panelházak árnyékában.
Az étlap csodálatos, vicces, színes, de kicst túl sokat sejtető, vagyis többet vár az ember, mint amit végül kap. Az ételeket leginkább a "nem rossz, de semmi extra" kifejezéssel tudnám értékelni, bár a csupros babgulyás leginkább menzás babgulyásnak ment volna el. A kiszolgálás a tömegnek megfelően viszonylag lassú. A kerthelyiség kellemes, de a hangulatot nagy mértékben rontotta a szomszéd asztalnál üvöltöző félrészeg külföldi társaság (mondjuk ez nem a személyzet hibája). Szóval összességében nem tetszett és nem értem miért megy oda ennyi ember. Több kedves kis vidéki vendéglőben negyed áron háromszor különb ételeket ehetünk, persze az nem Budapest és nem ilyen puccos a környezet. A jelek azt mutatják, hogy erre is van igény.
Ma voltunk sokadszor, de utoljára a helyen. Az unott, kedvetlen személyzet ma végérvényesen kiverte a biztosítékot nálunk. Vasárnap délutáni csúcsforgalomban érkeztünk, a pincérek egyik fele próbált nem tudomást venni megjelenésünkről, akit pedig végül mi szólítottunk meg azzal a kérdéssel, hogy szabad-e az asztal,azt a választ kaptuk, hogy ha leszedi az asztalt, akkor lesz.
Igen, a várakozási idő. . . Mi cirka 1 órát vártunk egy levesre és egy főételre. Személy szerint nem örülök neki, hogy rendelnem kellett egy őrült adag ételt (levest), aminek kb a felét voltam képes megenni. A másik fele mehetett vissza. Próbálkoztam kis menüt kérni, de a pincér elég gyorsan lekezelte a helyzetet.
A VÁRAKOZÁSI IDŐ alatt esélyünk nem volt mást is rendelni, pedig azért 1 óra ücsörgés közben már kellett volna minimum 1 pohár bor. . . Pincér persze sehol. Illetve de. . . volt egy szőke kis csaj, akihez akkor se szóltál volna, ha épp 2 nyugtatón túl vagy, mert úgy húzta a száját. . . de ő legalább ott volt. A párom közepes húst kért, ami angolos lett. De ki panaszkodott volna még 1 óra várakozásért? :) 1 óra várakozás után esélytelennek tartottuk, hogy itt még bármit is rendeljünk. . . újabb 1 óra tartózkodásért. Mindezt délután 3-kor amikor már alig voltak az étteremben. Egyébként az étel minősége teljesen rendben lett volna. . . Sajnos ezt ellensúlyozta a visszaküldött étel mennyisége (a pincér persze udvariasan megkérdezte, hogy ízlett-e - mert biztos poénból próbáltam kis adagot rendelni-), a várakozási idő, a koszos radiátor, az ablakpárkány, ahol a sarokban nem járt a portörlő, a karácsonyi díszek szeptemberben. (Mindezt nem vettük volna észre, ha időben érkezik az étel. . . ) Röviden, tömören: ide nem megyünk vissza többet. Annak ellenére sem, hogy baráti ajánlásra mentünk ide.
Régen gyakori vendég voltam. Akkor egy kis zegzúgos étterem volt, nem túlságosan trendi, de bensőséges hangulattal és nagyon finomak voltak az ételek. Az új étterem tényleg lenyűgöző: nagyobb terek, szép belsőépítészeti megoldások, kellemes, csaknem exkluzív környezet.
Az étlap jó benyomást kelt, nagy választék, érdekes fogások, alapanyagok bátor használata, alig tudtam választani. Végül egy klasszikusra voksoltam: Vakvarjú Schnitzel bécsi burgonyasalátával. A saláta kiváló volt, tényleg a sógorok is megirigyelhetnék. De hát a Schnitzel. . . Jó benyomást keltett: egy óriási bécsi, ahogy a nagykönyvben meg van írva, lelóg a tányérról. De itt vége is a "jónak". . . Hatalmasra klopfolt, kőkemény lap, az éttermi késsel alig vágható, szilánkos, az ínyet feltörő kőkemény panírban. Messziről sem hasonlított a ropogós bundájú, belül szaftos bécsi szeletre. Próbáltam a helyi főzésű sörrel "fellazítani", de sajnos az is nagyon rossz volt, émelyítően édes és összetéveszthetetlenül bodza aromájú. (Csak nem egy félig megivott bodzaszörpbe csapolták? ) A pincérnő igen professzionális, hangsúlyozottan, de mesterkélten udvarias volt, túl sokszor használta az "uram", "hölgyem" megszólítást, valamint kicsit furcsa volt, hogy a fizetésnél megkérdezte, hogy rátehet-e 10% borravalót. Persze, mindenki igenel válaszolt, de ilyennel még nem találkoztam, és én pl. máshol kicsit többet is szoktam adni, ha meg vagyok elégedve. Ideje lenne "felnőni" a szép környezethez. . .
Többször és több helyen sikerült már kipróbálni a VakVarjú étterem lánc vendéglátását. Voltunk a VakVarjú Pest és a VakVarjú Csónakház éttermükben is többedszer. Mindannyiszor teljes megelégedéssel távoztunk a helyekről. Gondoltuk kipróbáljuk a VakVarjú Budát is, egy születésnapos ünneplés apropóján. Nagy csalódás volt.
Hétköznapra esett az ünnep, este félnyolcra foglaltunk asztalt. Lehet, hogy az időpont választás nem volt szerencsés,de nem azt kaptuk, amit vártunk. A felszolgálók nagy többsége a megszokott udvarias, gyors, előzékeny, de egyikőjük viselkedése kifejezetten kellemetlen volt. Az ételválaszték kiváló, olvasásra mind íncsiklandozónak tűnik, a bőség zavarától alig lehet az étlapról választani. Öten, négyféle különlegességet választottunk. Ilyen még nem fordult velünk elő, hogy négyünknek bőségesen maradt a tányérján és a csomagoltatással sem kívántunk élni. A saját választásom a Borjúmáj rántva kucsmagombás rizottóval főfogásra esett, férjem szintén ezt rendelte. A borjúmáj nálam nagyon kiváló volt, azonban a köret ehetetlen. Eleve a rizottó nem rizsből készült (ez még elment volna, nem akkora gond), de ehetetlen volt. Nyákos, ugyanakkor kőkemény (talán búrizs) szemek, mindkettőnknél. Az ünnepelt rendelése Malacpofa Kedvessy módra tojásos galuskával. Elmondása szerint a tojásos galuska csapnivaló volt (pedig nagy kedvence), Kedvessy sem örült volna, ha megkóstolja ezt a fogást. Lehet, hogy csak mi voltunk rosszkor, jó helyen! A többi véleményből ítélve, ez így lehetett. Meg kell hagyni a csigatésztás tyúkhúslevesben nem csalódtunk. Nagyon ízletes volt. Három adagot kértünk, kis, piros fazekakban hozták ki és öten bőségesen jól laktunk vele.
Sajnos nem voltunk megelégedve az étteremmel :( A RAM-ban lévőt már ismertük, a budaiban most voltunk először. Pénteken jártunk ott. Fiam születésnapját ünnepeltük. Senki nem köszönt ránk, mikor megérkeztünk, pedig a pultnál többen is álltak. Mivel 7en voltunk, elég feltűnően mutattunk az ajtóban toporogva. . .
Úgy kellett vadászni valakit, aki megmondja, hogy a korábban lefoglalt asztalunk hol található? Az ablakok nyitva voltak, mert meleg volt bent,pont a mi asztalunknál dohányoztak végig kint az udvaron. A füst jött be folyamatosan. A hely nagyon zajos. Ráadásul még mi dübörgő zene is szólt a hangszórókból. EZt szerencsére sikerült lehalkíttatnom. Így is alig hallottuk egymás hangját. . Az ételek többsége jó volt, de a szűzérmék ki voltak száradva- ergo melegített volt, nem friss - a hagymás rostélyos viszont nem is hasonlított az eredetihez. Szerintünk egyben sült hús, felszeletelve. Ez még nem lenne gond, de sajnos, más sem stimmelt. Ez sem volt éppen frissen sült. . . Ezek ellenére viszont irtó sokat kellett várnunk! A pincért úgy kellett megkeresnem, egyetlen egyszer sem kérdezte meg, kérünk-e valamit? Az uborkasalátát ki sem hozta. (Legalább a számlán nem szerepelt. ) Pozitívum, hogy a vacsora végén elnézést kért a pincér. Ár-érték arányban ez nekünk nagy csalódás volt. :(
Egyszer voltam itt, de nem nagyon voltam elragadtatva, olyan átlagos, semmilyen. Az ételválaszték elég gyér, és inkább "puccos". Mindenféle fennkölt szavakkal illetik az ételeket, de mögöttes tartalom nincs. Inkább jobb lenne egyszerűbben leírni mi is az adott étel valójában, alig tudtam választani, végül rántott hús, sültkrumplinál maradtam, mert nem akartam végigkérdezni a felszolgálót, hogy melyik étel mit takar pontosan.
Május elején ültem ki a bartnőmmel a kies albertfalvi Vakvarjú - főleg helyiek által látogatott - teraszára. Vacsoraidő volt, de világítás híján 5 perbe telt, amíg a pincérlány kiszúrt bennünket és hozta az étlapot. A kínálat nem volt túl bőséges, de azért volt miből választani.
A flekkent, amit kértem, remekül fűszerezték, egy-két perc további sütés azért ráfért volna. Ezt a kis bakit ellensúlyozta a mellé tálalt grill zöldségek minősége. A barátnőm által kért cézársaláta is rendben volt, a házi bor szintén. Hanem a fizetésnél nem ártott volna egy elemlámpa - mivel a 4 fogás ill. 2 pohár ital összesen 9. 000 ft-ot kóstált, bozony megnéztem volna a számlát, ha lehetett volna az orromnál tovább is látni. Alighanem ebben benne volt a szervízdíj is, de erről a személyzet nem tett említést, így még megtoldottam - én, tudatlan - a cehhet egy ötszázassal. Utólag úgy látom, ennyit nem ért az este.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
