Zöld Kapu Vendéglő Budapest

Az étteremvezető visszajelzett, hogy fájdalomdíjként felajánl egy bónusz kupont. Ezt most ettük le. Véletlenül ismét olyan csülköt választottunk, amihez szintén gomolya járt. Szerencsére most nem hiányzott! Köszönet az Üzletvezetőnek, hogy tudta hogyan kell a vendéget kárpótolni, hogy az visszajárjon.

A másik, hogy a (szimpla) bejárati ajtó közelében ülve, a kinti hideg miatt nem esett egyértelműen jól az ajtó nyitogatása. Ok, tudom, valahogy be kell jutni. A harmadik, az a kimért balatoni olaszrizling. No, ez nagyon nem jött be. Vörösre váltottunk, azzal már nem volt gond. Nézzük a pozitívumokat! Profi a vendéglátás. A pincérek állandó mozgásban vannak, de jönnek amikor kell. Figyelmesek, közvetlenek, jó fejek. A csülkök tényleg náluk laknak, nagyon értenek hozzá. Öten ötfélét rendeltünk, de nem volt panasz. Természetesen nem bírtuk megenni. Ehhez vannak szokva, természetesen becsomagolták nekünk. Azért a desszertre még rápróbáltunk. Mákos palacsinta áfonyás és vaníliás öntettel. Húú, ha ettél már finomat! Majdnem elfelejtettem lefotózni. Csak ajánlani tudom. Eddig csak télen voltunk itt, nyáron megnézzük a kerthelyiséget.

Én hagymakrém levest és kemencés libacombot fogyasztottam. Mind a kettő kifogástalan volt. Az étterem hangulata a régi Óbudát idézi. Biztos hogy vissza fogok térni ide. Másoknak is csak ajánlani tudom e helyet.

A viselkedéséből, stílusából látszott, hogy nincs meg a kellő valós tisztelet a vendégek iránt, mert a tisztelet csak a felszínes dolgokig terjed ki. Nyilván nem egyszerű ez a helyzet, amikor már kevés idő maradt a zárásig, de az ilyen nehezebb helyzetekben jól látszik, hogy valójában mit is gondolnak a vendéglátásról. A helyzetet nem tudták megfelelően kezelni, ellenségnek éreztük magunkat, aki betolakodik egy olyan helyre, ahol nem szívesen látják. Ilyen helyzetben szerintem: ha lehet kedvesen ki kell szolgálni a vendéget, megemlíteni, hogy kevés idő van már a napból, de kifejezni, hogy örülünk a látogatásának. Ha tényleg túl késő van, akkor valamivel kompenzálni (pl. egy 300 Ft-os italkuponnal, 10%-os kedvezmény kuponnal stb. ) és elmondani, hogy milyen szívesen látjuk egy másik időpontban, esetleg ajánlani egy másik éttermet [moderálva - a szerk. ], hogy ne maradjon éhes a vendég. Hát a Zöld Kapuban sajnos egyik kedves gesztus sem történt. Az is elég lett volna, ha emberileg próbálják kezelni a szituációt. Természetesen így nem volt kedvünk rendelni, láthatóan siettek zárni az alkalmazottak, így rendelés nélkül távoztunk amit egy cseppet sem sajnált a személyzet. Kb. 15 évvel ezelőtt is a kiszolgálással (ami a tulajdonos, személyzet szemléletéből adódik) volt a probléma. Egy testi hibás ismerősöm kárára viccelődött a pincér és a szakács. Ez már eleve felháborító, de mindezt úgy végezték, hogy az ismerősöm is hallotta a teraszon, mivel nyitva volt a konyha ablaka. Valahogyan nem volt kedve tovább enni. A pincért kérdőre vontuk, de azt mondta, nem rólunk viccelődtek. . . Az ételt otthagytuk és 15 évig a környékére sem mentünk az étteremnek. Most 2016-ban újra megpróbáltuk, mert azt hallottuk már mások vannak ott. Sajnos a régiek szelleme ott maradt. . . Újabb 15 évig nem megyünk.

Első alkalommal voltunk annyira tapasztalatlanok, hogy egy-egy csülöktálat kértünk. Utána három napig a maradékot ettük otthon! Egy-egy kívül ropogós, belül puha és szaftos csülök az adag, sokféleképpen elkészítve, kiadós köretekkel. Mivel a csülköt szerintem sörrel a legjobb leöblíteni, azt is tesszük mindig, bár bajban vagyunk, ha a széles kínálatból választani akarunk.

Ez a Zöld Kapu, ahol a dizájn - a régi képeslapok másolataival a falon - ügyesen keveri a boldog békeévekbe visszamerengő nosztalgiát a Kádár-korszak kiskocsmás hangulatával - világvevő rádió. Itt nincsenek finomkodó, franciás adagok, jól megkomponált műalkotások, szuvidolás, konfitálás, aki ilyesmire vágyik, rossz helyre jött. Itt Schneider úr kocsisa, Tóbiás, aki nem szereti a franciás konyhát is talál kedvére való fogásokat. A kisvendéglők kötelező ujjgyakorlatai, a klasszik túrós csusza, a vega rántott camembert is olyan adag, hogy Haraszti Mici legyen a talpán, ha ezután még kér desszertet. A welcome drink egy jóféle Lobkowitz Pils volt, a gyomorban a helyet egy Panyolai szilvapálinka készíti elő. De a rántott sajt helyett valami tartalmasabb cuccra vágyik a férfigyomor. A Szőlőkert rostélyos - mustáros, épp kellemesen zaftosra sütött hátszín, kolbászos gombás lecsóval és hasábbal, fatányéron - a legszigorúbb fogyókúrákat is egy szekundum alatt felülírja. Ehhez már a szívemnek és ínyemnek nagyon kedves Uhersky Brod (Magyarbród) inkább sötét arany, mint borostyánszín félbarnája a volt tulajdonos főúri családról elnevezett Kounic dukál. Aki szereti az édeskés malátás ízeket egy sörben, és nem csak a jóféle zateci komló zöldséges keserűjére indul el a nyálelválasztása, annak rögtön ezt javaslom. Szép mézeskenyeres malátával induló cseh 11-es világos, amit nem pasztőröznek, hanem mikrofilteres eljárással szűrnek, így jóval több ízanyag is benne marad a finom sörben. Az Uhersky Brod 12-es lezakjával együtt minden ratebeeres lepontozás ellenére nagy kedvenceim. Csak pislogtam a többiek töretlen lelkesedésén, amikor bevállalták a desszertet. Bár a fagylaltkelyhek, palacsintás édességek nem igazán az én világom, a három túró gombóccal szemeztem egy ideig, de a gyomrom jelezte, hogy telt ház miatt átmenetileg zárva, így az egy következő alkalomra maradt. Majd tavasszal, amikor már ki lehet ülni a régi vágású sváb ház kerthelyiségébe és a jó sörök, a kellemes beszélgetés mellett a lágy szellővel újra elábrándozhatunk a regénybeli Szindbád hajdanvolt világáról. . . PS: Plusz piros pont a Kapunak. Amikor hazaértem, örömmel konstatáltam, hogy a kiskocsmákban uralkodó jellegzetes zsíros konyhaszag nem ivódott bele a ruháimba, a kabátomat sem kell 2-3 napig szellőztetni, mert egyáltalán nem lett semmim büdös.

Egy adag két jóétkű személynek is bőségesen elegendő, így roppant kedvező az ár-érték arány. Ma Becsei módra elkészítve fogyasztottuk, a korábbi próbákhoz hasonlatosan, ezt is kitörő örömünkre. Bizony jól jött volna utána egy kiadós pihegés, de sebaj. . . Minden fogyókúrázónak melegen ajánlom! ! !

Csak az ellensúlyozta az egészet, hogy a pincér nagyon figyelmes és kedves volt. Ismerőseimnek nem fogom ajánlani.

A lényeg > kiváló konyhája van, a szakács nagyon érti a dolgát. Főként a csülök ételeiről híres, de most a libák felvonulását élveztük végig, és hibátlan, kitűnő volt az összes étel, amit rendeltünk. Külön öröm számunkra, hogy évek óta tartja a színvonalát, gratulálunk a vezetőségnek és a teljes személyzetnek, és drukkolunk, hogy évek múltán is ott legyen és ilyen legyen! Szeretnénk máskor is betérni. Köszönjük!